Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm adhatott le ránk saját árkainak veszélyeztetése nélkül. Viszont a közelség nem volt veszélyes, mert a két állás között valóságos drótháló erdő volt, mely, bár a kézigránátok megtépáztak, mégis - vagy talán annál inkább - járhatatlan volt. Mi, a 13. század a „D” szakaszba kerültünk. Itt az én deckungom volt legközelebb az ellenséghez, 8-10 lépésre, úgy, hogy még a csendes beszéd is áthallatszott. Esténként itt jöttünk össze Pistával. Rendesen gyertyavilág mellett beszélgettünk. Néha-néha egy-egy mm-nyire rést nyitottunk a kilövőlyukon, hogy a világosság kiszűrődjék. Ilyenkor egymás után 5-6 lövés érte a páncélt, jelezve, hogy az olasz nem alszik. Hogy az olasz állásból jövő kézigránátok kárt ne tegyenek bennünk, a stellungnak nyitott árokrésze dróthálóval volt fedve, melyről a ráeső kézigránát tovább ugrott az állás mögé. Itt más nem is nagyon fenyegetett bennünket, így elég nyugodtan éltünk pár napig. De korán örültünk. Felülről tényleg nem fenyegetett semmi. Pár nap múlva azonban megdöbbenéssel észleltem, hogy állásomban éjjel kisebb-nagyobb dörrenések hallatszanak a föld alól. A föld felett megközelíthetetlen ugyan az állás, de a föld alatt nem. A szomszéd alánk akar fúrni. Jelentettem azonnal. Másnap már jött is a sappour [árkász/utász] csapat, s ellenaknát indított. Március ötig voltunk akkor állásban, ez ideig még nem érték el egymást. Március ötödikén leváltottak bennünket, mentünk 10 napi pihenőre a lágerbe. Bármennyire nyugodt volt is a front, mégis csak jobb volt itt. Egy-két napi pihenő után azonban itt is gyakorlatozni jártunk hátra, a Fajti Hribre, a 432 méteres csúcsra, a 464, 378, a Namenlose és az 503 méteres magaslatokra. Ha tudtuk volna, hogy egy év múlva már itt lesznek az állomásaink, egészen bizonyos, hogy jobban széjjelnéztünk volna ezeken a helyeken. így azonban, az állóharc kilátásával nem sokat törődtünk a vidékkel, hanem örültünk, ha bevonulhattunk a gyakorlatról, ami után aztán jöhetett a kártya és a pihenés. Március 15-én kellett volna állásba mennünk. 13-án este azonban igen nagy ágyúszó, kis- és gépfegyverzaj hallatszott a frontról, így bizonyos aggodalommal feküdtünk le. Aggodalmunk nem is volt alaptalan, mert másnap este csakugyan alarmban futottunk fel, mert megkezdődött az ötödik Isonzó csata52. 52 A Verdun elleni német támadás ellensúlyozására, a központi hatalmak tartalékainak lekötésére indított rövid, 1916. március 13-16. között lezajlott olasz támadás, amelynek során az osztrák-magyar erők csekély veszteséggel, eredményesen védték meg állásaikat. 57