„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)
1. Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések (1957. november 11 - december 23.) - Fehérgyarmati járás (1957. november 18-30.)
Nem szabad őket lenézni részére építési anyag segítséget nyújtsunk intézményesen, hogy a telekhelyeken emberi lakást tudjanak építeni. Ami a foglalkoztatást illeti, a megállapításunk az, hogy a cigányság nagy része szívesen vállal állandó jellegű munkát akár mezőgazdaságban, akár pedig az iparban, azonban a hiba abban van, hogy ezeken a munkahelyeken a cigányokat nem osztják el a különböző munkaterületeken, hanem lehetőleg elkülönítik őket, úgynevezett „új magyarok brigádja", „cigánybrigád" létesítenek és ez a különben még önérzetes és kiemelkedni vágyó fiatalokat is szinte visszasüllyeszti a cigány sorba. Nem beszélve arról, hogy olyan panaszról is tudunk, hogy ezeket a fent említett brigádokat nem tekintik teljes értékű munkaerőnek és a különböző juttatásokból, amit különben a többi munkások megkapnak, kizárják őket. A fiatalok között sokan vannak olyanok, akik szívesen mennének akár bányába, akár más munkahelyre, de hogy nem mennek, annak elsősorban az az oka, hogy családjukat nem tudják magukkal vinni. Személyes tapasztalatunk szerint a községünk területén élő cigányság nagy része, kb. 90%-a nevelhető, becsületes munkássá válna, ha a jelenlegi környezetből kiemelve el tudnának heylezkedni. Jelenleg sajnos az úgynevezett cigány lakosságot a többi lakosság lenézi. Velünk megtörtént az, hogy a két, különben rendes és állandó foglalkozást űző cigány családnak telekhelyet adtunk a község belterületén, és az érdekelt utcai lakosok megtámadták a községi tanácsot, hogy miért akarjuk a cigányokat közéjük telepíteni. Viszont ugyanakkor a Rákóczi Ferenc utcán, tehát a község egyik főútvonalán évek óta lakik három cigány család, akik ellen soha semmiféle kifogás sem a közvetlen szomszédok, sem a távolabbi szomszédok részéről nem merült fel. Egyet megállapíthatunk, azt, hogy az életkörülmények megjavításával nagyon sokat tehetnénk értük, mert például a Dankó Pista utcai telepen van egy pár olyan cigány családunk, akiknek a háza úgy külsőleg, mint a belső rend csín és tisztaság szempontjából bármelyik őslakos házával felveheti a versenyt. Pl. Varga Béla, Varga Adolf, Varga Ferenc, Varga Sándor, Varga Józsefné stb. De ugyanígy van a másik telepen, a Zöldfa utcai telepen rendes lakása Ponczók Istvánnak és még egynéhánynak. Panaszolják a Zöldfa utcai lakosok, hogy szívesen foglalkoznának kosárfonással, de a háziipari szövetkezet nem tudja őket alkalmazni azzal indokolva, hogy nincsen hely. Általánosságban az is megállapítható, hogy a községünkben lakó cigányság között elenyészően kevés a bűnöző. A művelődés iránt az 56
