„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)

1. Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések (1957. november 11 - december 23.) - Baktalórántházi járás (1957. november 22-27)

Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések

változtatni, hogy azon szülőket, akiknek gyerekei iskolába nem járnak, felhívatja és meggyőző felvilágosító munkán keresztül elérjük azt, hogy gyerekét küldje iskolába.

Mivel munkalehetőség éppen úgy, mint a magyar dolgozó embereknek, biztosítva van részükre is éppen úgy van. Ezen a téren azt mondhatjuk, hogy a cigányoknál jó eredmény van, mivel legtöbb cigány vagy vállalati, vagy üzemi, vagy sármunkás, nagyon kevés % az, akik egyáltalán valamilyen foglalkozást (kereseti foglalkozást) nem folytatnak. Ezen egyének részére is, hogyha esetleg elhelyezkedésük nehézkes, a tanács úgy segít, hogy hozzánk érkező toborzási lehetőségeket dobszón keresztül ismerteti velük, s így legtöbb részük elhelyezkedhet, akár gazdaságban, akár üzemi, vállalati helyeken.

Életkörülményeiket is megvizsgálta a tanács s a legnagyobb hibát, amin ha lehetséges sürgősen változtatni, ill. intézkedni kellene, hogy az ivóvíz ellátás részükre biztosítva lenne. Itt gondolunk egy, vagy esetleg két közkút létrehozására. Nevezettek részére kút biztosítva nincs, s így kénytelenek a magyar emberek udvarára bejárni vízért, amit bizony egy magyar ember sem néz szívesen, mivel a cigányoknál a tisztátalanság nagyrészben megmutatkozik, úgy lakóházukban, mint testi részükön.

Tisztátalanság egészség terén fennáll, pl. nagyon sok cigányudvarba WC nincs, ami aztán legtöbb esetben hozza a járványt, vagy egyéb betegségeket idéz elő. Itt is a tanács a velük való foglalkozáskor elmondja, hogy mi származhat abból, hogyha WC udvarukban nincs.

Községünkben, mivel a cigányoknak nagyobb részük dolgozók, így az nincs, hogy koldulnának, vagy kéregetnének, ezek előtt volt, azonban a tanács ezen változtatott úgy, hogy állami gondozásba vitettük, ezek is olyanok voltak, akiknek egyáltalán hozzátartozóik nem voltak s így kénytelenek voltak koldulni menni, de mint fentebb írtuk, ilyen községünkben most már nincs.

Baktalórántháza, 1957. nov. 26.

Nagy Balázs vb. elnök h.

29