„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)
Bevezetés
Nem szabad őket lenézni cselekvéseinek és mentalitásának a saját korában létezett feltételek szerinti megítélése. A magyarországi cigány csoportok történetének megismerésére irányuló kutatásaim fontos részterületét képező forráskiadások legelemibb szakmai tapasztalata, hogy a történelmet spanyolcsizmába szorító múltszemlélet meghaladható. Első ízben 1991-ben vettem a kezembe cigányokról szóló történeti forrást a Somogy Megyei Levéltárban, ahol ún. feudális referensként dolgoztam. Röviddel ezután, amikor óraadó tanárként cigány történelmet tanítottam a kaposvári tanítóképző posztgraduális romológia szakán, szembesülnöm kellett azzal, hogy Magyarországon mennyire felületesek a cigányokra vonatkozó történeti ismeretek, mennyire kevés a szaktanulmány és a kiadott forrás. Miután 1999-ben, első cigányokról szóló nagyobb munkám megjelenését követően a PTE BTK Romológia Tanszék óraadó tanára lettem és a magyarországi cigány csoportok történetének kutatása elválaszthatatlan részévé vált az életemnek, könyvek és szak- tanulmányok írása mellett kutatói tevékenységem egyik jelentős területe lett a történeti források feltárása és kiadása, amelyhez néhány évig a Romológia Tanszék, valamint a Cigány Elagyományokat Kutató Egyesület (2002-től Cigány Néprajzi és Történeti Egyesület) biztosított hátteret. Rövid ideig abban reménykedtem, hogy több intézményt képviselő kutatókból létrejövő munkacsoport tervszerű program keretében végzi majd el a szisztematikus forrásfeltárást és létrehozza a magyarországi cigány történelem monografikus feldolgozását, esetleg létrejön a cigány történelem kutatásának intézménye. Saját kutatói fejlődésem egyik alapvető belátása volt, hogy Magyarországon ez lehetetlen, a szorosan vett szakmai munkában egyéni utat kell járnom. A Cigány Néprajzi és Történeti Egyesület romológiai (elsődlegesen cigány néprajzi és történeti) gyűjtemény vezetőjeként 2007-től új szakmai perspektívák nyíltak előttem. A korábbi, több évi kutatómunka ezzel kiegészült és megteremtődött a magyarországi cigány történelem több évszázadát felölelő forráskiadvány létrehozásának és kiadásának lehetősége a fentebb említett 2011-ben megjelent kötettel. Ezzel párhuzamosan, tudatos, tervszerű kutatói program keretében vállalkoztam 2007 óta az 1945 utáni források feltárására és feldolgozására. Célom, hogy hozzájáruljak a forrásfeltárás, a forráskiadás és az elmélyült forrásismeret fontosságának tudatosításához. Bízom abban is, hogy forráskiadó tevékenységem és ez a kötet, segíteni fogja a hazai romológiát, a cigánykutatásokat és talán támogatja a tudományterületek közeledését is. 16
