„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)

1. Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések (1957. november 11 - december 23.) - Kisvárdai járás (1957. november 14-26.)

Nem szabad őket lenézni

Fenti számú rendelkezésre a jelentésem és egyben javaslatom az alábbiakban teszem meg.

Az összeírok által beadott családi lapokon a javaslat nem kielégítő, minden szempontra nem terjedt ki. Az összeírás megkezdése előtt Papp Gyula igazgatási csoport előadó november hó 11-én a cigány telepre kiszállt és a cigánybírót kereste, de mert ilyen nem akadt, így a cigányság köréje gyűlt és lényegében ismertette a megyei tanács v.b. Elnökének az összeírással kapcsolatos rendelkezését, figyelmeztetve őket, hogy a rendelkezés szerint a több kérdésből álló családi lapok kérdéseire szintén adják meg a feleletet, mert ezzel a saját helyzetük javításán akarnak és fognak segíteni, hozzátéve, hogy nem ígéretekkel, hanem ténylegesen akarnak rajtuk segíteni.

A beszélgetés során a kialakult vélemények alapján a következő javaslatom van.

1. A tankötelesek oktatásánál azok a gyermekek, akik nincsenek beiratkozva, általában a testi hibájuk miatt nem járhatnak iskolába, vagy hiányos öltözékük miatt. Az írástudatlanok idősebbjei az esti tagozatra nem vállalkoznak, mert a befogadóképességűk nincs meg hozzá, vagy a sok gyermek miatt nem tudnak időt szakítani a tanulásra. A fiatalabb írástudatlanok 100%-ban hajlandók az esti tagozatra járni. Tehetségesebb tudni vágyó és művészi hajlammal bíró nincs közöttük. A zenész családok fia- talabbjai szívesen vállalnak mezőgazdasági munkát, különös tekintettel a tavaszi, nyári és őszi időszakra, mert télen a lakodalmaknál és táncmulatságokon bőséges keresetre nyílik alkalmuk.

2. Az úgynevezett „Sorompó" úti telepen az északi oldalban lakó zenész cigányok már igényesebbek és azt kifogásolják, hogy az úgynevezett községi földhordó, vályogvető helyen lakó cigányok, akik önkényesen építették kunyhóikat és putriszerű lakásukat egész elcsúfították a környéket. Szeretnék, ha ezeket az önkényesen létesített putrikat, kunyhókat lebontanák és az arra érdemes törekvő, szorgalmas cigányok házhely juttatás mellett építeni tudnának és rendes lakóházat építenének, akár a saját erejükből, mert ilyen is van, akár természetben adandó épület anyagok kölcsönadásával hosszúlejáratú visszafizetés mellett. Általában a rendszerető cigányok lakóházai meglepően kívül belül tiszták, évenként többször kimeszelve, ami az épületen meg is látszik. WC egy-két kivételével van. Erre a többiek semmi gondot nem fordítanak, a nagydolgaikat összevissza végzik, ami a betegség terjesztését elősegíti. A közös kút egy be- tonkútból áll, amelynek kávája 70 cm magas, alacsony és könnyen balesetet idézhet elő. Ivóvize ők szerintük állítólag jó és iható. Kútgém nincs, a

100