Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy József fogságbéli feljegyzései - Fogságom ideje

sugarak, csudálatos glóriával fogva össze a felhők tunya, lomha úszkálását - mint a jó anya, ki karjaival fogja gyermekét, amint az a vízben az első csapásokat teszi.

Baliával, az adhortatív pappal összeakadtam. Csak úgy kezdtünk el beszélgetni, később a presbiteri dolgokra tértem át, s mondtam el gondolataimat - s azt a procedúrát, mely bennem végbement a lázadozó felszólalástól kezdve egészen a megértés fontosságáig. O úgy látja, hogy tekintve a gyülekezet elvesztét, itt kellett neki megtalálnia a pásztorálási alapot: „szorultságomban tág tért adtál nekem" (Zsolt. 4:2). - Itt tanult meg igazán imádkozni; a beszélgetés alapján komoly hívő keresztyén embert láttam benne - talán csak modorosság nála a szószék pátosza.

Az öreg Párdy, aki 63 éves korára is kész tervekkel felvértezve erősítette saját és mások testét, azt mondta: a fogság sorakozó, étkezés és alvás összetevőkből áll. Ez így is van. Most a sorakozók előtérbe kerültek, létszám-megállapítás jelige alatt. Olykor 2 Vi óráig, máskor 10 percig tart. Méltatlankodás mindig akad. A sorban olvas, beszélget, ír, kalapál mindenki, előző elfoglaltságát folytatva - még jó, hogy e külsőségek nem befolyásolják elfoglalt életünket.

A levelezés bizony súlyos probléma: az a 24 sor levélszöveg nagyon nehezen született meg. Rövid és hosszú volt egyszerre; nem mertem semmit sem írni, hátha kifogásolják s visszavágják. Mit írjak? Mindent nem lehet, hisz nem fér bele; az apró célzásokat félremagyarázzák. Egyetlen lehetőség: Isten kegyelméről írni és beszélni, mert hiszen ő tart és éltet, s ő engedte meg eddigi soromnak kivételes mérvét, egészséges, s egyáltalán nem szerencsétlen voltát.

Új seprű jól seper - minden csoda 3 napig tart stb. Új pk. jött R-ba: most állandó mozgásban vagyunk, planírozás, bontás, építés - előre nem látott s át nem gondolt mérvben és céllal. Minap századonként 150 fő kellett, hogy füvet tépjen, a kiszikkadt réten, hogy 5-7 cm-nél hosszabb ne legyen. Úgy látszik, a hadifogolynak gondoskodnak elfoglaltságról - nehogy a drótbaj vagy valami hasonló ki ne törjön rajtunk.

Mindenki szereti megmutatni, hogy mit tud, s hogy több van benne, mint gondolhatni. Főleg, ha népszerű előadást tart. így a nagy baromfigazdász, a kezdő tyúkász-kurzuson, azoknak, akik esetleg nem is tudják mi a különbség tyúk és kakas között, mit eszik stb., előadja, hogy 330-at tojik a leghorn, és hogy a cochin a legnagyobb testű. A naiv hallgató - miután az összes fehérjéket megtanulta latinul, százalékot is számított, megtanulta, hogy a faj keresztezések mily eredményekre vezethetnek, s a költőgépen mily berendezkedések vannak stb., még mindig nem hallott a szegény magyar parlagi tyúkról. így lesznek aztán olyan számítók, hogy kiszámítják, hogy ha 10 karfiol terem meg egy négyszögölön, akkor mennyi terem egy holdon. - Ugyanígy mi is

89