Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet visszaemlékezése

Margócsy József né Oberländer Erzsébet visszaemlékezése

Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet (Nyíregyháza, 1919. október 13 - Nyíregyháza, 1995. november 22.) már idős korában,1991 tavaszán írta meg visszaemlékezéseit háborús és menekülttábori emlékeiről. Hagyatékában azonban fennmaradt egy iskolai kockás füzetbe ceruzával bejegyzett napló-féleség is 1945-ből, amely a naponkénti történések töredékes, kivonatos, néha csak az időjárásra vonatkozó feljegyzéseit tartalmazza - az emlékező szöveg a napló-bejegyzéseknél sokkal tartalmasabban és életszerűbben idézi fel az eseményeket és körülményeket.

Az emlékező 1942-ben végezte el a budapesti magyar királyi Pázmány Péter Tudományegyetemet, magyar-latin szakon, s a nyíregyházi Geduly Henrik lánygimnáziumban kezdte pedagógusi pályáját; 1944 tavaszán ment férjhez régi jegyeséhez, Margócsy Józsefhez, aki katonai szolgálatát teljesítette. Mivel a férj tiszti rangban szolgált, feleségének joga és lehetősége volt férjével együtt a hadsereg mellett lakni. így hagyta el a visszavonuló sereggel 1945 tavaszán Magyarországot, s így került Németországba, Mettenbe menekülttáborba, amelyben szinte kizárólag katonatisztek családjai voltak. Férje majdnem egyéves amerikai hadifogság után visszatért hozzá Mettenbe, s amint lehetett, 1946 őszén hazatértek Nyíregyházára. Tanári állást csak kb. fél év múlva kaphatott, mert igazolása során felrótták neki, hogy katonai parancs nélkül, tehát „önkényesen" hagyta el az országot.

Özvegy édesanyja és annak testvérei (a szövegben: Emmuska, Anna = Keresztanyu vagy Kereszt, Etu) elhagyták Nyíregyházát, s Budán, rokonoknál vészelték át az ostromot; otthoni lakásukat csaknem teljesen kifosztották a katonák és a szomszédok. Fivére, Oberländer János (a szövegben: Pircsi, Pirkó) a hadsereggel szintén Metten környékére került, jó ideig együtt voltak a táborban, de ő nem tért haza, s élete végéig Nyugat-Németországban élt német feleségével.

*

Akármilyen furcsa, de a háború ténye „igazában" nagyon sokáig egy „mifajta" család számára nem volt kézzelfogható, felfogható. Az elsötétítés tényén túl, nem sújtott igazán. Az élelmiszer-jegyek nehezítették az életet, de mi Vencsellőről valami kevés krumplit, lisztet, s évente egy disznót kaptunk, így ha nehezen is, de nagyobb gondok nélkül voltunk. Ez nem volt feltűnő, hiszen Nagymama halála után mindig nagyon szerényen és beosztva éltünk, Emmuska pici nyugdíja, Kereszt kis fizetése és harminchatig a miskolci ház jövedelmének kicsi része: ez volt minden. Ezzel is magyarázható, hogy 44 februárjában elhatároztuk, hogy megtartjuk az esküvőt. Kétségkívül az adta az ötletet, hogy a családi-baráti körhöz tartozó Dietz-ház (Nádor u. 20.) megürült, s kivehető lett. így azt rendbe hozattuk, s teljesen berendeztük, csak tűzhely nem volt a konyhában.

35