Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója
ide érkezett családjával, sokat meséltek Róluk. Hála a nagyon jó Istennek! jól vannak, mind megvannak. Jocókáékat is a jó Isten talán csak megtartotta, és az angolok vagy amerikaiak keze alá vezette. Csak legalább hallanánk már felőlük is valamit. Nagyon vártuk Erzsikééket, hogy idejönnek pihenni, de végre ma írt Erzsiké, hogy ő várt minket. Apus tehát megy hétfőn Hozzájuk. Miska, Ica robotra járnak, Erzsikénk egyedül van a gyerekekkel. De talán csak vannak ott is jó emberek. Az Úr meg velük van, tudom. 1945. szeptember 23. vasárnap. Pénteken jött Gyöngyikétől a vöröskereszt útján levél, hogy NiederBayern / Deggendorf Kreis, Metten községben a kolostorban van, de Jocó nincs vele, de várja. Boldogan várjuk mi is őket. Az Úr Jézus hozza őket is haza, és mindenkit, akit várnak. Apus júl. 31-én elment Miskolcra, és aug. 4-én este Ágikával visszajött. Nagyon boldogak voltunk. Miska azalatt kijött végleg a táborból, és már dolgozik, még nincs igazolva, Ica itt van Nyíregyházán. 1945. november 9. Tegnapelőtt, pénteken Jocóka saját kezűleg írt levelét kaptuk meg Mettenből, október 12-ről keltezve. Most már együtt vannak Gyöngyikével, és O. Jánoskával.19 Hálás szívvel köszöntük meg a jó Istennek ezt a nagy örömet, áldást. Ma hallottam, hogy Szolnoknál a híd leszakadt a vonattal. A jó Isten adja, hogy ne legyen igaz. Ugye nem voltatok rajta, édes gyermekeim? Miskát állásvesztésre ítélték, az igazolási bizottság csupa kommunista, csak egy szoc.dem. volt köztük. Nagyon rosszul esett, de ők, a drágák nagyon bíznak a jó Istenben, hogy Debrecenben megváltoztatják az ítéletet. Ágika, Zolika már iskolások. Nagyon várjuk Miskánkat, hogy eljön. 1946. január 27. vasárnap. December 18-án igazolták Miskát Debrecenben, itt is volt, vitt sok élelmet. Jocóék rádión üzentek, hogy jól vannak, készülnek, de még nem jöttek, pedig nagyon várjuk. Karácsony csendes, de békés volt, és nyugodtabb, mint a tavalyi, mert tudtunk a gyermekekről. Az orvos oroszaink e hét szerdáján, 23-án reggel végleg elmentek. Rendben hagytak mindent. Tavaly február 5-től laktak itt. Karácsonykor díszeket csináltam, 1000 pengőjével eladtuk. 62 ezer pengőt szereztünk ilyen módon. 1947. február 18-án. Befejezem a naplóírást. Nincs miről írni. Még 1946. november 27-én szerdán délelőtt megérkezett Jocókánk Gyöngyikével. Egy nappal hamarabb egy Hassik Mirza [?] nevű lányasszony jött megmondani, hogy a gyerekeket előző napon Pesten hagyta. Komáromban már igazolták Őket. Apus beteg volt, Emmuska ment ki elébük a vonathoz. Hála a nagyon jó Istennek, jó színben, jó kedéllyel érkeztek meg, kimondhatatlan örömünkre. Erzsiké előtte való vasárnap vitte el kicsi Katinkánkat. Május 29. óta nem voltunk unoka nélkül. Nagyon boldogtalanok voltunk unoka hiányában. 19 Oberländer János, Margócsy Józsefné fivére, mérnök - a háború után nem tért haza, Németországban maradt. 32
