Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója

László téren (most ugyan az van kiírva, hogy Lenin tér). Marad-é itthon valami?

1945. március 11. A gyerekekről semmi hír eddig. Marikáék Korlátról mentek haza Debrecenbe. Pénteken 1 órakor beállítottak 16-an, köztük két pólyás. Ismeretlenek voltak nagyrészt. Szombat délután 4-kor mentek el. Négy napja kis hófúvás reggelenként, 2-7 fok hideg van. A petrezselyem nagyon fázhat odakint. Nagyon szeretnék már kertészkedni, csak jó idő volna. Megyer Lajoska nagyon sokat segít. Jánoska még nem írt Marosvásárhelyről. Rengeteg hír jár visszavonulásról, új hadi eseményekről. Jönnek a magyar foglyok Oroszországból. Boldogan látjuk. Mácsait lefogták mint hírlapírót. A szőnyegeket is hordják az oroszok. Tegnap ahogy a menekülők elmentek, vacsoránál megérkezett Lenkovics unokafia, Braun Bandi, Lajoska házigazdájának zsidó fia. Itt aludt, reggelizett, 17 éves fiú, nagyon rendes emberek voltak a szülei.

Március 18. Holnap Jocókánk nevenapja. Vájjon hol ünnepli meg a neve- napját a Drágám? A visszatért menekülők szerint Gyöngyikénkkel Komáromban, talán már onnan is tovább mentek. Szeretnék Weiszerékkel vagy közülük valakivel beszélni, mert ők hozhattak híreket felőlük.16 E héten volt az evangelizáció. Én a IV. osztályt vezettem, Lajoska a III. oszt. fiúkat. Sokat tárgyaltunk a dologról, Lukács 22. 31-32. Erzsikéékről sincsen semmi hír.

1945. március 25. Ma reggel megérkeztek az Imre hölgyek, vagyis tegnap. Horváth Annuskánál aludtak. Holnap nálunk lesznek. Ma délután vittem nekik egy pár edényt, ennivalót. Erzsikéék 22 napig voltak vagonban. Szencről írtak utoljára. Jocókáról sok szépet beszélnek. Hogy milyen szépen gondoskodott mindenkiről, még Erzsikéékről is. Istenem, csak már tudnék valami biztosat Róluk. Magyar katonadalok hangzanak gyakran a városban. Issza a fülünk boldogan... A tej 50, a tojás 1.51 párja, a bor 20 pengő literje. Csak a gyerekeknek legyen mit enniök! Mi bőségesen el vagyunk látva mindennel.

1945. április 1. A gyerecskékről semmi hír. Az Imre hölgyek minden második nap itt ebédelnek. Sokat mesélnek a pesti borzalmakról. Jóformán semmijök sincsen szegényeknek. Egészen újból kezdhetik a beszerzéseket. Amit tudunk, szeretettel osztjuk meg velük. Jocókáék lakásában fognak lakni. Garay Anna bátyja, Gyula, meghalt Pesten gégerákban. Kató, a felesége, még nem ért haza. Ahogy visszajön, Annuskát átadjuk nekik. Lajoska sok ajándékot kap. Tojást, tejet, lisztet. Drága gyerekeink, vájjon volt-e mit enniök az ünnepek alatt? Földosztásról beszélnek. Nem vállalja a nép. Sokan jönnek már vissza.

1945. április 8. Ma huszonhat éves Jocóka - ha él a Drága! Apus felvirágozta a képüket itt a hallban. Állítólag Magyarország területén már nincs

16 Weiszer Gyula és felesége a leánygimnázium tanárai voltak.

27