Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója

Most mindent lehet venni és kapni. Két mázsa búzát is vettünk, á 100 pengő. Sinkó Ilus tífuszban van. Viszek neki egy kis málnaszörpöt. Február 18. 13-án Zoltika születésnapján sokat pityeregtem. A varrógépe­met nem vitték el, öregnek találták, de Megyer Lajos ágyait a raktárból elvit­ték. Már 4 orosz alszik Jocóka szobájában, de nagyon rendesek. Drágáink­ról semmi hír nincs. Imréék zongoráját elvitettük, az ágyat Gizi nénihez vit­tük együtt. Még egy kredenc van ott, különben egész üres a lakás. Borzalmas. Február 24-e este. Jánoska elment hétfőn, megsirattuk. Isten segítse új he­lyén. Először szüleit látogatta meg Miskolcon. Tegnap délután bezörgetett az ablakon, és mondta, hogy Erzsikééket Vágsellyén látták vagonban november 20-án. Egy vasutas mondta Jánoskának. Gyorsan elmondta a mondókáját, és elköszönt, mert a román autó itt állt a Korona előtt, amelyik Nagyváradig vitte. Ilka ma du. sírva-nevetve mesélte, milyen megható volt, ahogy a ma­gyar foglyok (Oroszországból hazatértek) végigmentek a Vay Adám utcán, s olyan szomorúan énekelték: Ellőtték a jobb karomat, foly a piros vérem, nincsen nékem édesanyám, ki bekösse nékem. Sápadtak, szomorúak voltak. Drágák! Sajnálom, hogy nem láttam őket. - Rengeteget kell harcolni a Lajos- ka holmijáért. Járnak ide az oroszok, és mindig vinnének valamit tőlük. De az ágyakon kívül nem vittek el egyebet. Esős, enyhe napok vannak. Pesttel meg­indul a postaforgalom. Vájjon kapunk-e hírt a gyerecskékről? Ma Apus bor­júvelőt meg májat vett. Sírva bundáztam be, mert az unokákra gondoltam, akik nagyon szeretik. Ha jó falatot eszünk - pedig gyakran eszünk - min­dig arra gondolunk, van-e a gyerekeknek mit enni?! Istenem, vigyázz rájuk!! 1945. március 4. vasárnap. Gyöngyikénk a Deák téri evang. gimnáziumba volt beosztva, valószínűleg a megszállás előtt, írja Emsi Aszódról.15 A többi- ekről semmi hír. E héten háromszor voltunk az Oroszországból hazatért fog­lyoknál. Tejet, feketekávét, kenyeret, kalácsot vittünk nekik. Nagyon jól esett látni őket, nekik meg az ennivaló esett jól. A Kossuth gimnáziumban van­nak. Rengeteg asszony jár hozzájuk. Vedrekben viszik az ennivalót melegen, gyúrott tésztát nagyon kérik, tojást, túrót. Fertőtlenítik őket. Az öregem ha­zajött a templomból, mondta, hogy Öli hazajött Pestről. Jocóka Gyöngyivel valószínűleg Komáromban vannak, de semmi biztosat nem tudhatunk. Ször­nyen sajnálom Zsolnait, hogy Pesten egy bomba kettészakította. Nagy Pis­ta és a Tarján kisbaba is meghaltak. Mácsai meg a Krecsák családja hazajött, Krecsák karnagynak Losoncnál nyoma veszett. Március 8-án, Zoltán napja. Nagyon fog fájni, hogy a kis Drága unokánkat megint nem ölelhetjük a neve napján. Rengeteg éhes macska van itt a Bencs 15 Margócsy Gyuláné Mayering Emma (Emsi) Margócsy Emil bátyjának özvegye, Aszódon la­kott. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom