Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy József szépirodalmi kísérletei - Szent István ünnepe a fogolytáborban (1945.VIII.20.)
míg újra főváros lesz Budapest. Szent István királyunk országát nekünk itt kell megerősítenünk, s majd, ha eljön az idő, akkor hazavisszük Boldogasz- szony diadalmas zászlaját. Ez a mai nap tanítása. Lajos erre végleg elhallgatott, benne maradtak az otthonra vonatkozó kérdések. Szinte reszketett mérgében, felállt, motyogott valami köszönésfélét, meg hogy elnézést kér - gyorsan kivonult. Csak azért nem lett hangja a dühösen bevágott ajtónak, mert egy besurranó kérdezősködő közbeszorult. Kint már várta őt Tibor, aki a közbeeső időt valahogy áttöprengte, s meg is fogalmazta a hosszú „szózat" értelmét: azért kapott 4 hónap után végre egy otthonról (vajon valóban otthonról, Magyarországból? ) jött „bizottság" engedélyt látogatásra, beszédre, mert ezek az emberek nem hazatérésre szervezték, buzdították az elcsigázott foglyokat, hanem augusztus húszadika ünnepét arra használták fel, hogy elkeserítsék őket, hogy aztán a foglyok maguk akarjanak csak minél később hazamenni a „másérdekeltségű" hazába, ameddig az út „erőn felül való." Ahogy egymásra néztek, azonnal leolvasták egymás megkeményedett arcáról azonos gondolataikat. Aztán már nem is beszéltek tovább erről a „küldöttségről", amelyikhez valójában csak annyi köze volt a magyar nemzetnek, népnek, mint első királyunknak a neve napján annyiszor emlegetett szentistváni gondolatokhoz. Pongrácz Lajos 128 A fogolytábor: Mailly-le-Camp, Franciaország