Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy József szépirodalmi kísérletei

Margócsy József szépirodalmi kísérletei

Margócsy Józsefet rögtön a fogságba esés első napjaiban elkezdte foglalkoztatni az a gondolat, hogy tapasztalatait regényformában összegezze. Erről részletesen írt visz- szaemlékező könyvében is: „így aztán, szinte teljes természetességgel vetődött fel bennem az a terv, hogy erről a környezetről, hadifogoly életünkről írni kellene. De mit, hogyan? Regényt, szatírát, pamfletét? Jegyzeteimben folyamatosan nyomon követhető a fel- felbukkanó idea, más-más megvilágításban. Adatgyűjtés-szerűen is, némi vázlat formájában, címtervben - mikor hogy.

Az első terveket a kezdő hetek elmúltával vetettem papírra. Annak a nagy kiábrándulásnak az eredményeképpen, amelyet napról napra növelhettem magamban tapasztalataim alapján, elsősorban tisztikarunk furcsa viselkedése, elöljáróink-fel- jebbvalóink etikátlan magatartása, szervezési-vezénylési, rendfenntartási tehetetlen- sége-hirtelensége miatt. Bár magam is tisztnek számítottam, közöttük voltam, velük éltem, kezdetben igazán sanyarú körülmények között - egyre jobban távolodtam tőlük, szigeteltem el magamat szemléletüktől, gyakorlati magatartásuktól. Kétféle megoldás vetélkedett bennem és jegyzeteimben: egy szatirikus társadalmi regény ötlete, melynek szereplői valami hajótörés vagy kalóztámadás miatt kerültek egy szigetre, s ott bizonyos belső önkormányzattal kényszerültek volna magukat megszervezni, de képtelenek voltak rá. Ennek kicsúfolása; a cím lehetne: Sziget. (...)

És lehetne esetleg naplószerűen leírni az egészet: előzmények, fogság, azaz szigetélet, majd hazatérés. De ki az, aki leírja, aki beszél róluk, hogy kerül közéjük, vagy ugyanoda tartozik? Akkor miben jobb, mennyire különbözik tőlük, azoktól a bizonyos kritizált, elmarasztalt szereplőktől?

Valahogy ezen a kétkedő úton érkezett egy másik ötlet: fiktív, fikciós szereposztást kellene alkalmazni, kissé eltávolodva a valóságtól, s akkor határozottabban szólhatna a kritika. így keletkezett az az ötlet, amely szerint kezdetben volt az alumínium- és az olajháború, az egyik, vesztes fél kénytelen volt hazáját elhagyni, a családtagok egy semleges országban maradtak, oda kerültek, a vezető tisztikar még egy ideig tovább harcolt, aztán hajóra szállt, s vagy hajótörést szenvedett ama sziget mellett, vagy az ellenség ott süllyesztette el hajójukat, s még a szigetre is követte őket, őriztette a megmaradt vezetőket, nehogy újabb kalamajkába keveredjenek ellenük. Akik őrzik őket, a mipók (ez az elnevezés az MP feliratos sisakos katonai rendőrség nevéből származik), a menekülők pedig a kovák: azoknak a kezdőbetűikből, akik katonák voltak. (...)

Később már valamilyen szelídebb hangszerelésű cím jelentkezik: Recitativo, és egy hosszabb elmélkedés magáról a regényterv alaphangjáról. Azt a kérdést jártam körül, hogy vajon eléggé indokolt-e az én magabiztos és egyértelműen elítélő magatartásom. A hadifogoly életet lehet-e a régi, szabad civil élet normái szerint megítélni, onnan hozott szempontok alapján ilyen-olyan ítéletet fogalmazni? Vajon nem az-e a tisztességesebb, ha azokhoz a lehetőségekhez képest mérem bírálati normatí- váimat, amelyek ott, akkor, abban a helyzetben valamilyen létjogosultsághoz juthattak, létezhettek?"

109