Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 43. (Nyíregyháza, 2012)
Bevezetés
Bevezetés A dokumentumokból kiderül, hogy a kommunista rezsim magyarországi kiszolgálói mindent megtettek annak érdekében, hogy megtartsák jogszerűtlenül szerzett hatalmukat. Nem válogattak az eszközökben, sőt saját népükkel szemben a Szovjetuniótól kértek segítséget, majd több száz embert a Szovjetunió börtöneibe deportáltak. A deportáltakról többféle „összesítő” névsort is készítettek és olyan jegyzékeket is felvettek, amelyekben csak egy-egy „szállítmány” tagjait sorolják fel, akár Ungvárra, Munkácsra, Sztrijbe, akár már Magyarország különböző városaiba: Veszprémbe, Debrecenbe, Nyíregyházára, Szombathelyre stb. vitték vissza őket. Ezek a listák tájékoztatást adnak arra vonatkozóan, hogy melyik magyarországi városból hány főt vittek ki a Szovjetunióba, vagy hány fő került onnan haza, Magyarországra. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ezekből a városokból vittek forradalmárokat a Szovjetunióba.) Nagyon eltérőek az adatok, amelyek a deportáltak számára vonatkoznak. A Viktor Juscsenko, Ukrajna elnöke által 2007. július 10-én Sólyom László köztársasági elnöknek átadott lista közel háromezer nevet tartalmaz." Az eddigi kárpátaljai levéltári kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy több mint ezer magyar forradalmár járta meg a szovjet börtönöket. A rendszerváltás után Magyarországon többen azt állították, hogy a deportáltak egy részét Szibériába vitték, akik azóta is ott raboskodnak.11 12 Ezt az állítást az eddig előkerült levéltári dokumentumok nem támasztják alá. Szeröv tábornok, a KGB elnöke 1956. november 11-én azt jelentette Hruscsov- nak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, hogy november 10-ig 3773 főt tartóztattak le. A letartóztatottak közül több mint 700 főt katonai kísérettel Csap állomásra irányítottak.13 November 13-án a tábornok ismét jelentést tett Hruscsovnak arról, hogy november 10-én és 11-én 83 főt, a hadművelet első napja óta 4056 főt tartóztattak le, közülük 767 főt Csap állomásra irányítottak, róluk nyomozati anyagot készítettek.14 Szeröv arra is felhívta a figyelmet, hogy nem kell engedményeket tenni és folytatni kell a letartóztatásokat és deportálásokat, de arra konkrétan nem utal, hogy a Szovjetunióba hova, milyen városokba történjen ez: „Tegnap Münnich elvtárs ismét felvetette azt a kérdést, hogy vessünk véget a megyékben foganatosított letartóztatásoknak, mivel válaszul a munkások sztrájkolnak. Különösen nagy az elégedetlenség amiatt, hogy a letartóztatottakat Szibériába szállítják (ezt a BBC közli). A magam részéről úgy vélem, hogy e kérdésben nem kell engedményeket tenni, mivel a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a reakciósoknak tett legkisebb engedmény is újabb követeléseket és fenyegetéseket von maga után. ”15 11 Kárpáti Igaz Szó, 2007. július 14. 2. 12 Litván György: Mítoszok és legendák 1956-ról. 56-os Intézet, Évkönyv, VIII. 2000. 205-218. 13 Szereda - Sztikalin, 1993. 145-158. 14 Uo. 149. Ezekre a számadatokra konkrét utalást a dokumentumokban nem találtam. 15 Uo. 151. 7
