Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 43. (Nyíregyháza, 2012)
Bevezetés
Bevezetés Mind a hazai, mind a külföldi világról, eseményekről a lakosság döntő hányada leginkább csak a szovjet sajtóból tájékozódhatott, ami viszont a Szovjetunió Kommunista Pártja szócsöve volt. A külvilágról viszonylag reális képet csak a külföldi rádióadásokon keresztül lehetett kapni. A magyarság leginkább a Kossuth Rádiót hallgatta, ugyanakkor voltak, akik a nyugati adókat is tudták fogni, és például a Szabad Európa Rádiót hallgatták. A forradalom napjaiban is ezek voltak a hírforrások.54 A forradalom leverését követően a Kárpátalján megjelenő lapok ünnepelték az „ellenforradalom feletti győzelmet”, elítélték a résztvevőit (a „horthystákat”, „fasisztákat”). Csak elmarasztaló'írásokat közöltek, sem a központi, sem a helyi lapokban nem jelenhettek meg olyan cikkek, amelyek a rokonszenv legcsekélyebb jelét mutatták. Kárpátalján nem került nyilvánosságra, hogy voltak a magyar forradalommal rokon- szenvezők, így a helyi lakosság nem szerezhetett tudomást a szovjet kommunista rendszer elleni egyéni, illetőleg csoportos akciókról. A forradalom 1956. október 23-i kitörését követően a Magyarországon történtek Kárpátalja elnyomott magyar lakosságában is felcsillantották a titkolt reményt, hogy ők is kivívhatják szabadságukat, hogy elkezdődött a zsarnokság összeomlása a félelem uralta társadalomban. A magyar forradalomról azonban nyilvánosan nem sokan mertek beszélni, féltek a megtorlásoktól. A lakosságot ekkor erősebben megfigyelték, mint korábban bármikor. Az 1956-os szabadságharccal egy időben, valamint a forradalmat követő néhány hónappal később a Kárpátalján kisebb-nagyobb csoportosulások, röplapterjesztő középiskolások fejezték ki szolidaritásukat a magyarországi fiatalokkal. 1956 közvetlen hatása az anyaország határain túl gyakran diákakciókban nyilvánult meg. A kárpátaljai történések - amelyeket eddig még nem sikerült teljesen feltárni - jelentősége legalább két szempontból értékelhető. Először is részét képezik 1956 történetének és így a magyar történelemnek, másodszor Kárpátalja múltjának és kisebbségpolitikájának. A kommunista rendszer az internacionalista doktrína jegyében nem tulajdonított nagy jelentőséget a kisebbségi kérdésnek, sőt, károsnak ítélte a nemzeti gondolatot. A kárpátaljai és általában a határon túli megmozdulásokról Magyarországon a forradalom alatt semmit sem lehetett tudni, ezért a magyar kisebbség megnyilvánulásai nem befolyásolhatták az eseményeket. Ennek ellenére mégis részét képezik az ötvenhatos drámának. A határon túli magyarok megnyilvánulásai azt jelezték, hogy az elszakított magyarság 1956-ban is saját sorsaként élte meg a Magyarországon történteket. Sokan úgy érezték, hogy nemcsak joguk, de kötelességük is állást foglalni 1956- tal kapcsolatban. Az 1956-os forradalom határon túli kutatását megnehezíti, hogy biztosnak tekinthető, írásos forrás általában azokról a cselekedetekről maradt fenn, amelynek résztvevői 54 Csanádi György: Sorsfordító évek sodrásában. Ungvár, Poliprint Kiadó. 2004. 224-227. 17
