Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)

Balogh István visszaemlékezése - Debrecen bombázása

DEBRECEN BOMBÁZÁSA Az 1944. június 2-ai bombázás testközelbe hozta a háborút, amit nagyon sokan nem akartak elhinni. Nem azért, mert itt annyian lettek volna nyilasok: nem voltak. Németbarátok sem túlságosan sokan lehettek, de azt az emberek nagy része elhitte, valami irreális reménykedéssel, hogy a háború valahogy kikerül bennünket, megússzuk és idáig nem jut el. Hogy mi volt ennek az alapja, azt nagyon nehéz volna megmondani. Csak a legnaivabb elképzelésre akarok cé­lozni: Debrecent nem lehet bombázni, mert egy völgyben fekszik, erdők meg ligetek közt. Ez volt a legostobább ábrándozás. A bombázás valóban meglepetésszerűen érte a várost, óriási vesztesége­ket okozott. Nem is tudták megállapítani sose pontosan, de ezernél biztosan több lett a halottak száma. A köztemetőben közös sírba vannak temetve, aki­ket nem is tudtak azonosítani. Hatszáz-hétszázan lehettek. Miért történt ez? Azért, mert korán reggel, fél kilenckor kezdődött a bombázás, akkor érkeztek be a vonatok. A bombázás a pályaudvart és a Vagongyárat érte leginkább, így a városnak azt a részét, amely az állomás környékére esett, szinte a földdel egyenlővé tette. A Deák Ferenc és a Hunyadi utca köze akkor pusztult el, ahol most a nagy park látható, akkor beépített városrész volt. Építettek ott egy naiv óvóhelyet, fa födémmel és föld­del befedve, ami a gránátszilán­kok ellen talán védelmet is nyúj­tott volna, de az 50-100-150 kilós bombák ellen nem. Ebben is ren­getegen vesztették az életüket, összedőlt és maga alá temetett mindent. Mint az egereket, úgy nyomta össze az oda menekülő embereket. Nagyon sokan nem is mentek óvóhelyre, mert egysze­rűen nem hitték, hogy Debrecent bombázni lehet. A légi riasztás is úgy érte a lakosságot, hogy ami­kor a szirénák megszólaltak, már hullottak is a bombák. Az én családom is majdnem a veszélyeztetett övezetbe esett, a Vagon­gyárhoz közel laktunk. A városi faraktárt is érte néhány bomba, épületek A vasútállomás környéke az 1944 júniusi bombázások után 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom