Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A szatmári főispánság
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” Bereg megyét Vásárosnamény székhellyel, külön alispánt és szolgabírót választanak maguknak. Még akkor Kárpátalja felől nem volt bezárva a határ, a környező falvak lakói Beregszászba járhattak be rendszeresen árusítani, vásárolni. A Szatmár megyei igazgatás sem állott sokkal jobban. A szovjet hatóságok ugyan megbízták az új alispánt a teendők intézésével, az öregúr [Varga Gyula] azonban olyan ijedt, számvevőségi ember volt, hogy semmilyen törvénytelenséget el nem mert volna követni. Márpedig itt alapvetően arról volt szó, mert az eddigi törvények hatályon kívül kerültek és új törvények szerint kellett berendezni az életünket. Azért úgy-ahogy döcögött az igazgatás. Amikor híre járt, hogy megjött az új főispán, akkor egyszerre ellepték a panaszosok a hivatalt, amelyik a Mátészalkai Takarékpénztár épületének emeletén egy szobából állott. Ez volt a dolgozószobám és a hálószobám is egyúttal. A panaszok elsősorban a személyi túlkapásokra vonatkoztak. Azok jöttek, akik kiszállítási engedélyt kértek, mert akkor már meglepték a megyét a bevásárlók. Főleg a borsodi iparvidékről keresték fel a mi megyénket, először még pénzért vásároltak, de a pénz hamarosan elvesztette az értékét. Később áruval cseréltek, hoztak magukkal egy-két vagon ásót, kapát vagy más mezőgazda- sági szerszámot és két-három vagon élelmiszert vittek cserébe. Főleg az ózdiak és a diósgyőriek jöttek. Kialakult lassan a csere értékaránya. . Ez persze csak a dolgok egyik oldala. A másik feladatom - a pártszervezés mellett - a közigazgatás megindítása lett. Szerencsére akkor már megjelent a rendelet a nemzeti bizottságok hatásköréről és a közigazgatás újjászervezéséről is. Ennek a lényege az, hogy a nemzeti bizottságok az államhatalomnak és a népszuverenitásnak a letéteményesei és ezek javaslata alapján meg kell választani a közigazgatás ideiglenes vezetőit. Megszűnt a járási főszolgabíró- ság, mint a feudális idők maradványa, helyette változatlan hatáskörrel járási főjegyzőt kellett választani. Nemcsak a közigazgatás, hanem a közbiztonság, a rendészeti feladatot ellátó rendőrség megyei, járási vezetőit is választani kellett. A tagozódás úgy alakult, hogy a megyei nemzeti bizottság tett javaslatot az alispáni hivatal és az egyéb tisztviselői állások betöltésére, a járási nemzeti bizottságok a járásoknál, a községiek pedig a községeknél végezték ugyanazt a feladatot. Az első tennivaló még május 20-án a megyei közigazgatási bizottság megszervezése és a tisztviselői kar felállítása volt. A nemzeti bizottság javaslatára a Vörös Hadsereg által ideiglenesen megbízott alispánt nem választották meg. Helyette egy fiatalabbat állítottak a tisztségre, aki azelőtt megyei főjegyzőként tevékenykedett. Megválasztották a rendőr főkapitányt is: Mezei Sándor asztalossegédet, a Szociáldemokrata Párt megbízottját. Helyettese a politikai rendőrség vezetője - mert politikai osztályt is kellett felállítani - egy kommunista 92
