Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A szatmári főispánság
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” semmiféle határőrizet, határzár nem akadályozta őket. Még október után is, egészen az esztendő végéig lehetett sókaravánokkal pendlizni. Sót, petróleumot, gyufát hoztak Romániából, az erdélyi megszállt területekről. Nem mutatott rendezettebb viszonyokat a pártok szerveződése sem. Az ideiglenes jellegű kommunista párt egyik szóvivője, propagandistája egy Berger nevű, deportálásból visszakerült kövérkés férfiú volt. A felesége a Nőszövetséget szervezte, a hírek szerint azonban valamikor nyilvánosház tulajdonos volt Szatmárnémetiben. Ismerték is sokan, akik bennszülöttek voltak, úgyhogy a Nőszövetség szervezése éppen ezért meglehetősen nehézkesen folyt. Az igazi jó pártszervezőnek egy Szovjetunióból hazatért emigráns, Tengerdi János számított, nagyon ügyesen szervezte a pártot. Volt még egy, a Csepeli Vasművekből kiküldött vasmunkás, Ozsváth József, akit a földosztás miniszteri biztosának teendőivel bíztak meg. Más pártfunkcionáriust nem ismertem, a párt is nagyon gyengének mutatkozott. Összejöttek néhányan, de túlságosan sokan nem lehettek, nem is volt különösebb háttere a kommunista pártnak. Szociáldemokrata párt sem működött, egy Széles Elemér nevű nyomdász szervezte volna a pártot, ő volt egyedül párttag és néhány volt földmunkás szekcióbeli ember csoportosult még körülötte. A parasztpárt pedig nem létezett még semmiféleképpen, volt ugyan néhány rokonszenvező értelmiségi, aki hallotta hírét, mert Debrecenbe csak be lehetett jönni. Kaptak megbízást is arra, hogy szervezzék a pártot, de nem tudták, hogy fogjanak hozzá, nem kaptak semmiféle instrukciót. Én, mint főispán sem kaptam semmiféle útmutatást. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ugyan adott ki a főispánoknak valamilyen ügyviteli utasítást, én azonban még ezt sem kaptam meg. Csupán azt a tájékoztatást Erdeitől, hogy „Te tudod, majd meglátod, mi van ott, a régi paraszti hagyományok élnek még ott, ezekre kell építeni. (Valami kis kollektív hagyomány maradt meg azokban a kis falukban, ezt néprajzos gyűjtőútjaimból tudtam, mert jártam ott azelőtt.) Ezeket próbáld összeegyeztetni majd a mostani igényekkel." Ennyi volt az utasítás, amit kaptam. Meglehetősen tájékozatlan voltam, az első napokban próbáltam a helyzetet felmérni. Hamarosan béreltünk a Nemzeti Parasztpártnak egy helyiséget és sikerült is az ottani értelmiségieknek és a volt Bajcsy-Zsilinszky párti radikális érzületű parasztoknak az első kis szervezetét létrehozni. Ifjúsági szervezetet is alakítottunk, mert Dobos Zoltán, aki ott tanító volt, (később a Művelődési Minisztériumba került) nagyon ambicionálta ezt a munkát. A református egyház égisze alatt egykor működő téli egyetemek fiataljait is sikerült beszervezni a pártba. A parasztpárt így elég mozgalmas szerepet vitt a város vagy a megye életében, mert hiszen igazán csak Mátészalka számított. 90