Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)

Balogh István visszaemlékezése - A szatmári főispánság

A SZATMÁRI FŐISPÁNSÁG így történt aztán, hogy 1945. április első hetében Erdei Ferenc, aki majdnem minden nap megfordult a parasztpártban, szólt nekem:- Tudod, mi a tervünk veled? Most már nem kell a szervezéssel foglalkoz­ni, hanem téged küldünk Szatmár megyébe főispánnak.- Az egy kicsit nehéz lesz, mert én ezt a mesterséget nem ismerem, nem is kívánom, de nem is akarok aktív politikus lenni. Már itt elvégeztük a pártszer­vezési munkálatokat, az alapok meg vannak vetve és ennek a kiszélesítésével kell foglakozni.- Ez már el van döntve - mondta -, mert a koalíciós számarányok szerint Szatmár megye főispánságát a Nemzeti Parasztpárt kapta, és mi téged látunk alkalmasnak erre a tisztségre. Nem adtam végleges választ és azt hittem, el is aludt az ügy, de április 10-e táján a színház előtt találkozom Veres Péterrel, aki azt mondja nekem:- Hallom, hogy te leszel a szatmári főispán!- Hát - mondom - Péter bácsi, én is hallottam róla valamit, de nem hiszem és nem is nagyon szívesen vállalnám.- Hogyhogy nem szívesen vállalnád? Ha a parasztpárt téged akar, akkor el fogsz menni! Ilyenek vagytok ti, szaros értelmiségiek! Amikor ki kell állni, akkor nem vállalkoztok, csak pofáztok.- Hát, Péter bácsi ezt én nem így gondoltam, ne is tessék haragudni, de ezt a mesterséget nem gyakoroltam.- Én se gyakoroltam! írónak tartom magam, de most politizálni kell, ez a parancs! így lettem parasztpárti főispán Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyében 1945. április 17-én. A lakást nem adtam fel Debrecenben, de április 17-étől kezdve Mátészalkán a főispáni hivatalban laktam. A családom májusban jött utánam. Szerencsére Debrecen és Mátészalka között akkor volt már vonat-összeköt­tetés. Debrecen és Nyírbátor között a vasutat a németek nem értek rá felrob­bantani és két mozdony is megmaradt épségben. Persze, hol volt szén, hol nem volt; amikor volt, a vonatok jártak, de borzasztó lassan. Debrecentől Má­tészalkáig néha fél napig is eltartott az út, mert ha megállóit a vonat, fel kellett tölteni a mozdonyt vagy fával vagy szénnel vagy vízzel. Bizony, meglehető­sen bonyolult volt az utazás. Félegyházi Lászlóval és Bornemissza Lászlóval 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom