Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A politika vonzásában
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” Mihályt - egyik fuvaros, a másik favágó napszámos - akik azt mondták, hogy ők kaptak megbízást a szervezésre. (Azt sose árulták el, hogy kitől.) Ez egy félig romos ház volt, amiben egyszerűen nem lehetett semmihez se kezdeni: az ablakok, ajtók be voltak törve. Az Erdeitől kapott szervező pénzen, (kétezer pengőt kaptam, ami nagy pénznek számított, csak éppen nem lehetett rajta semmit sem venni) megindítottuk a Kossuth utca 18. szám alatt, a Bőgel-féle ház földszintjén, egy háromszobás lakásban a parasztpárt szervezését. Az első parasztpárti gyűlés karácsony és újév között, ha jól emlékezem, december 27-én a Cserén, a Lencz tanyában volt. A kondorosi megálló melletti nagyobb birtokon egy csomó paraszt szomszédos összeverődött. Összejött vagy 15-20 ember, ott tartottam az első buzdító beszédet arról, hogy a parasztoknak is szervezkedni kell, mert itt van az ideje. Most olyan idő következik, hogy ha a parasztság nem szervezkedik, akkor kimarad a történelmi átalakulásból. Hogy így mondtam-e pontosan, azt nem állítom, de az értelme ez volt. Nehezen ment a szervezés. Miskolc ostroma még javában folyt, az ágyúdörgés idehallatszott időnként, úgyhogy az egyik ismerős parasztember, aki később oszlopos tagja lett a parasztpártnak, azt kérdezte:- Tanár úr, oszt nem lesz ebből nekünk valami bajunk? Visszajönnek a németek!- A németek már nem jönnek vissza - mondtam. Megalakult az Ideiglenes Kormány, valami mégis csak történik. Több volt bennünk a bátorság akkor a helyzet hiányos mérlegelése miatt. Nem voltunk tájékozottak a valóságos helyzetről. Nem volt rádiónk sem, azt a Vörös Hadsereg felhívására be kellett adni. A következő lépés az lett, hogy a különböző tanyákra, főleg az iskolákba (mert csak kint laktak a parasztok) kezdtünk gyalogosan járni-kelni. Hol Zabolai, hol Varga Mihály kíséretében mentem, néha mind a hárman. Ott gyűltek össze és ott próbáltunk szervezni, hírt adni arról, hogy van itt egy központja a szerveződő parasztpártnak. Az Arany János utca 10. földszinti kapuján ki volt írva, hogy „Nacionalnaja Kresztyanszkaja Partyi- ja" cirill betűkkel, alatta: Magyar Nemzeti Parasztpárt. Tájékozódás végett jöttek a parasztok, kíváncsiságból. Kit sikerült beléptetni, kit nem. Az első, januári tagszámláláskor körülbelül 300 tagja volt a pártnak. Igazolványt erről nem kaptak, legfeljebb csak befizették a tagsági díjat, ami jelképes összeg volt, 50 pengő. Később géppel sokszorosítottunk tagsági igazolványokat. Úgy nézett ki, mintha valami „proksiska" [elismervény] lett volna, amivel igazolják, hogy ők a demokratikus átalakulás útjára léptek. Itt működött a helyi parasztpárt addig, amíg én a vezetője voltam: a megyei, a városi szervező titkár, vagyis a mindenese az egész dolognak. Délelőttönként egy-két órára bejártam a Déri Múzeumba, hogy az állásomat legalább jelképesen ellássam, de ott úgysem 80
