Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)

Balogh István visszaemlékezése - Az orosz megszállás

Az orosz megszállás

eltakarítottuk, pótgerendákat állítottunk oda. Először „zabráltuk" az utcán heverő deszkákat, mert a fene se kért engedélyt rá.

Később felfedeztük a Dózsa utcán Jóst Ferenc építőmester raktárát. Onnan hordták a szovjet hidászok a gerendákat, az egyik oldalról ők, mi meg a másik oldalról. Valami gondnok, Jóst Ferencnek a házmestere (megvan egyébként a villa most is) felügyelte. Adtunk neki mindig írást, hogy hány szekér deszkát, gerendát vittünk el, mert később már közmunkára kirendelt szekerünk is lett. Kiderült, hogy a Miklós utca végén, a Szoboszlói út elején a Balogh Dávid fatelepén méteresre leszabott deszkák vannak, lőszeres ládákat akartak belőle gyártani. Ez nagyon jól jött nekünk, mert így nem kellett fűrészelni, csak a gerendákat kellett méteres rendszerbe állítani, utána lehetett minden további nélkül szegezni. Kovács asztalosmesternél tartalék szegre bukkantunk, így sikerült valamikor november első napjaira befedni az egész tetőt, legalább volt, ami az esőt felfogta. Utána még a Fűvészkert utcai iskolaépület légnyomás által összezilált cserepeit is átrendeztük, ezzel a raktár egy része mentesült a közvetlen csapadéktól. Ezt követően nekiállhattunk a belső takarításnak, ami eltartott november közepéig. így végződött a múzeum értékeinek ideiglenes megmentése, majd egy újabb korszak vette kezdetét.

Lükő Gábort a levéltárba, a népszámláláshoz osztották be, tudniillik a szovjet parancsnokság elrendelte a város lakosságának az összeszámlálását. El is végezték ezt, már amennyire tudták. A tanyákat nem is írták össze, így összesen 42.000 embert találtak a városban. Ha a tanyák 1.000-2.000-ét hozzávesszük is, a város lakosságának fele elmenekült.

73