Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Az orosz megszállás
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” Kísérteties volt, ahogy az ember napközben végigkopogott az utcákon, egy lelket sem lehetett látni. Október 10-én délre nagyjából a Szováti út és a Szo- boszlói út keresztezéséhez értek a szovjet előőrsök. Valamilyen más civil vagy partizán alakulatokat már korábban is lehetett látni a Halápon. Félig civil, félig egyenruhás, valószínűleg felderítő csoportokat láttak. 10-én a villanytelepig és a fűtőházig jutottak el az előőrsök. Ezután két napig nagy volt a csend. Előzőleg két éjszakán keresztül állandóan lőtték a várost messzehordó lövegekkel a Böszörményi út felől. A köztemető hátsó kapujánál rengeteg kilőtt lövedéket lehetett látni még nyáron is. Akkorra már a feleségemet és a két gyereket behoztuk a városba. Úgy gondoltuk, ha mégis minden kötél szakad, majd valahogy a múzeum pincéjében meghúzódunk. Minálunk nem volt pince. Mások is voltak velünk, szerencsére menekülésre nem került sor, mert 11-én elcsendesült a harc. Akkor nyomták vissza az előőrsöket, megindult a nagy ellentámadás Szolnok felől. Elhatároztam, hogy kimegyek az Ondódra, ahol volt apámnak egy három holdas bérlete. Tengerit vetett bele és a tengerit törők épp kint voltak. Úgy gondoltam, hazahozzuk a tengeritörőket. Nem lehetett kimenni, mert légitámadást kaptunk. így aztán én 12-én kerékpáron indultam neki. Ahogy megyek, a Kádár-dűlőben hozzám csapódik három asszony meg két férfi. Mentünk együtt azon a keresztdűlőn, amelyik az Ondódot elválasztja a Bellegelőtől. Ahogy a második keresztdűlőhöz érünk a Kádár-dűlőtől, egyszer csak kilép a bokorból egy fiatal katona, és azt mondja:- Jeszty picski? - Van gyufa? Nekem ez volt a „felszabadulás". Tudtam, mit jelent. Akinél volt cigaretta, az megkínálta. Az meg kedélyesen azt mondta, hogy menjünk be a közeli tanyába. Egy nagygazdának, Pásztor Ferencnek a tanyája volt az, mintagazdaság, mindenféle gyógynövények termesztésével foglalkozott. Bekísért az Debreceni háborús romok (1944) 66
