Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Debrecen bombázása
Debrecen bombázása a helyi nyilasokkal, tartott egy vasat a tűzben ott is. Szerencsére sem idő, sem mód nem volt rá, senkinek sem volt gondja arra, hogy ezt végre is lehessen hajtani. Mi tehát a ládákba becsomagoltuk a múzeumi kincseket és az értékesebb dolgokat leszállítottuk a pincébe. Szeptember utolsó napjaiban megjelent a Vallás- és Közoktatási Minisztérium képviseletében egy Vitéz József nevű miniszteri biztos, aki nagy handa- bandával előadta, hogy a Déri Múzeum értékeit Pestre kell szállítani, mert itt veszélyeztetve vannak. Vagy két napot kaptunk rá, hogy becsomagoljunk, de az nem volt elegendő. Mikor visszajött, Sőregi János hajlandó is lett volna végrehajtani ezt az utasítást. Be is csomagolták a kelet-ázsiai meg az európai kultúrtörténeti gyűjteménynek néhány darabját az előre elkészített ládákba. Aztán elkezdtünk könyörögni neki, Lükő Gábor és én, hogy ne tegyük ezt, mert ha biztonságban van valahol, akkor csak itt van biztonságban az anyag. Ha viszik, akkor innét vigyék el. Senki gazdája nem lesz annak. Már akkor a bombázások a vonatokat is érték. Sőregi kijelölt engem is, hogy menjek kísérőnek. Mondtam, hogy én nem megyek, ebben nekem nem parancsol senki, az igazgató sem, hogy én a családomat itt hagyjam. A múzeumi anyagból be lett csomagolva vagy tizenkét kisebb-nagyobb láda. Az utolsókban, körülbelül 4-5 ládában volt csak érték, a többibe könyörgésünkre mindenféle értéktelen vacak került: a Déri-féle ásvány gyűjtemény (a múzeumnak is volt ásvány gyűjteménye), aztán a pénzügyminisztérium által kiválogatásra leküldött éremanyagot raktunk bele. A tetejére, hogy mégis legyen benne valami, olyasmiket tettünk, szűröket, ködmönöket, amiből duplumok is voltak, ha az mégis elvész, ne legyen olyan óriási veszteség. Lejött ez a Vitéz és azt mondta, ha már összepakoltuk, rakjuk a vagonba. Mondtuk, hogy jól van, ha szerez vagont, berakjuk. Kiment az állomásra, ott már a német katonai vasúti parancsnokság működött. Egyszerűen kirúgták, nem foglalkoztak ilyen dolgokkal. Erre elment Pestre, hogy ő majd szerez autót. Azt sem nagyon lehetett találni, mert az autókat elrekvirálta, hadiszolgálatra rendelte a katonaság. Mégis lejött egy nap, ez már szeptember utolsó napjaiban lehetett. Pontosan nem emlékszem, de a Sőregi naplójában meg van örökítve. Lehozta a Műegyetem kis másfél tonnás kocsiját, amelyet faszéngáz hajtott. A kocsi platójára fel volt szerelve egy kályha, abba fadarabokat haji- gáltak be és magának fejlesztette a fagázt. Sokat tehát nem lehetett rápakolni. Négy vagy öt ládát sikerült felrakni rá, nem is volt nagyobb a teherbírása. El is ment vele. Engem is el akart vinni, de egyszerűen nem mentem el. Azzal távozott, hogy majd visszajön a következő szállítmányért. Közben Szolnokon lebombázták a közúti hidat is, már csak Tiszafüred vagy Polgár kerülővel lehetett Debrecenbe jönni a fővárosból. 63
