Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Debrecen bombázása
DEBRECEN BOMBÁZÁSA Az 1944. június 2-ai bombázás testközelbe hozta a háborút, amit nagyon sokan nem akartak elhinni. Nem azért, mert itt annyian lettek volna nyilasok: nem voltak. Németbarátok sem túlságosan sokan lehettek, de azt az emberek nagy része elhitte, valami irreális reménykedéssel, hogy a háború valahogy kikerül bennünket, megússzuk és idáig nem jut el. Hogy mi volt ennek az alapja, azt nagyon nehéz volna megmondani. Csak a legnaivabb elképzelésre akarok célozni: Debrecent nem lehet bombázni, mert egy völgyben fekszik, erdők meg ligetek közt. Ez volt a legostobább ábrándozás. A bombázás valóban meglepetésszerűen érte a várost, óriási veszteségeket okozott. Nem is tudták megállapítani sose pontosan, de ezernél biztosan több lett a halottak száma. A köztemetőben közös sírba vannak temetve, akiket nem is tudtak azonosítani. Hatszáz-hétszázan lehettek. Miért történt ez? Azért, mert korán reggel, fél kilenckor kezdődött a bombázás, akkor érkeztek be a vonatok. A bombázás a pályaudvart és a Vagongyárat érte leginkább, így a városnak azt a részét, amely az állomás környékére esett, szinte a földdel egyenlővé tette. A Deák Ferenc és a Hunyadi utca köze akkor pusztult el, ahol most a nagy park látható, akkor beépített városrész volt. Építettek ott egy naiv óvóhelyet, fa födémmel és földdel befedve, ami a gránátszilánkok ellen talán védelmet is nyújtott volna, de az 50-100-150 kilós bombák ellen nem. Ebben is rengetegen vesztették az életüket, összedőlt és maga alá temetett mindent. Mint az egereket, úgy nyomta össze az oda menekülő embereket. Nagyon sokan nem is mentek óvóhelyre, mert egyszerűen nem hitték, hogy Debrecent bombázni lehet. A légi riasztás is úgy érte a lakosságot, hogy amikor a szirénák megszólaltak, már hullottak is a bombák. Az én családom is majdnem a veszélyeztetett övezetbe esett, a Vagongyárhoz közel laktunk. A városi faraktárt is érte néhány bomba, épületek A vasútállomás környéke az 1944 júniusi bombázások után 59
