Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A Collegium Hungaricum
A COLLEGIUM HUNGARICUM Megvolt az útlevelem, 1938. szeptember elsején indultam volna, amikor augusztus 29-én megjött a behívóm. Három hónapot húztam le Sarkadon halálos unalomban, mert semmi nem volt ránk bízva. Még fel sem tudtak szerelni bennünket. Olyan gyalázatos állapotban volt a honvédség, hogy amikor a felvidéki bevonulásra került a sor, még a puskát és a derékszíját is elszedték tőlünk, hogy a bevonuló alakulatokat kellő módon fel tudják szerelni. Csak a lábunkat lógattuk a sarkadi laktanyában, engem meg a csihori [frász] majd' kitört, mert mindenképpen mentem volna. Megvolt a befogadó levelem a Collegium Hungaricumba, úgyhogy a tanév megkezdése előtt akár egy hónappal korábban is kimehettem volna Bécs- be. Mindegy, novemberben sikerült kijutni. Ketten voltunk ösztöndíjas néprajzosok Tálasi István professzorral41, aki nemrégiben halt meg. Ő akkor Hódmezővásárhelyen gimnáziumi tanárként dolgozott, még csak útban volt a későbbi budapesti áthelyezése. Az a nyolc hónap, amit Bécsben töltöttem, életemnek a leghasznosabban eltöltött időszaka lett. Részben múzeológiai tanulmányokat folytattunk. Bejártunk az Österreichisches Museum für Volkskundeba, ahol a középeurópai néprajznak egyik nagy alakja, Arthur Haberland professzor tartotta az előadásokat, múzeumi gyakorlatokat. Meglehetősen kínos helyzet adódott elő, mert ő ugyan nem volt náci párttag, de az Arbeitsfrontnak a tagja volt, viselte is a jelvényét, mindig ki volt tűzve. Ellenben az 41 Tálasi István (1910-1984) etnográfus, egyetemi tanár, az MTA tagja. Györfíy István tanítványa, munkássága felöleli a tárgyi néprajz, a népi állattartás, földművelés területeit és a néprajztudomány történetét. A bécsi Testőrpalota, a Collegium Hungaricum épülete 55
