Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Ecsedi István, a tanítómester
Ecsedi István, a tanítómester tudományt és szegény gyerekeket pártoló, doktori disszertációkat nyomtató vállalata volt. Később még A cívisek társadalma is nála jelent meg 1947-ben. Közben az a malőr28 történt, hogy Rugonfalvi Kiss István lusta volt átnézni a szakdolgozatot és a disszertáció kéziratát. A korrektúrát sem látta, csak a tördelt revíziót kellett neki bemutatni, amiből másfél oldalt kihúzott. Emiatt vagy négy oldalt újra kellett szedni, ami újabb költséget jelentett. Nagyon el voltam keseredve, hogy honnét szerzem meg ezt az összeget. Ecsedi azt mondta:- Ne törődjék vele, majd elintézzük! El is intézte Nagy Károllyal, nem tudom biztosan, de valószínű, hogy ő fizette ki a külön szedés költségét. Summa summarum, megjelent a disszertációm is és le is mentem a szigorlaton még júniusban, tehát az abszolutórium megszerzése után. Még abban az esztendőben fel is avattak.- Tudja, Balogh úr, ez a doktorátus semmire se képesít! Kenyér még nincsen magának a kezében ezzel - mondta tanítómesterem - a tanári oklevelet is meg kell szerezni! így aztán megszereztem a tanári oklevelet. Katona-féléves voltam, már besorozva, féléves kedvezménnyel. 1936 februárjában megvolt mind a két oklevél. Ecsedi István ekkor közölte velem, hogy most már kineveznek. El is kezdett járni utána, de egyszer csak kiderült, hogy nincsen hely. A Déri Múzeumnak az üres gyakornoki státusát elvették. Ez a polgármester hatáskörébe tartozott, Vásáry polgármesternek pedig volt egy nagyon takaros szeretője, azt helyeztette erre az állásra, Gulyás Józsefék ipariskolájába. Ecsedinek azt mondták, hogy nincs állás. Egyszer aztán megsúgták neki, hogy ki van arra nevezve Weisz Magda.- És te ezt nem tudtad? - kérdezték tőle.- Hát hogy az istenbe' tudtam volna, sohasem volt alám beosztva! Magas vérnyomásban szenvedett, akkor azt még nem tudták kezelni. Gyakran volt ideges. Már akkor a második agyvérzésen is átesett, csak lábadozott. Készült a Balatonhoz, hogy ott üdül majd - soha életében nem üdült. Egész nyáron mindig jártunk-keltünk, a vakációban is sokszor elkísértem, a halászati könyvéhez gyűjtötte még az adatokat. Tízszer-tizenötször mentem vele ilyen két-három napos utakra, ami abból állott, hogy felkerestük a halásztanyákat, kunyhókat. A halászokkal beszéltünk végig a Tisza mentén. Részben ott főztek nekünk halászlevet, ezt-azt, vagy vittünk valamit. Másrészt egyik faluból a másikba mentünk, ahol még egyáltalán remélni lehetett 28 malheur (francia) - baleset, kínos eset 45
