Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Az erdőspuszták világa
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” 120-150 darab marhája télen nappal a csutkázón, éjszaka pedig a félereszes akolban tanyázott.10 Annyi csutkát, szalmát dobáltak, hordtak be a karámba, hogy részben ehette, részben pedig maga alá taposta a jószág és ezen kitelelt. Igaz, hogy aztán tavaszra leromlottak az állatok. A kisebb gazdák is ragaszkodtak ehhez a tenyésztési módhoz, csak annyi volt a különbség, hogy azok istállóban tartották a marhát. Nekik értékesebb volt a jószág, semhogy szabadon engedjék pusztulni vagy leromlani. Tavasszal aztán kihajtották a májusi legelőre. Nem ilyen száraz tavaszok jártak, (voltak persze akkor is száraz tavaszok) de ha jó tavasz volt, jó esős április, akkor májusban, Szent György-nap után hajtották ki a Hortobágyra a marhát. Ez külön nagy nemzeti ünnep, paraszt ünnep volt. A család minden mozgatható férfitagja hajtotta, ment a Hortobágyra. A hosz- szú mátai úton hajtották a marhát, ekhós szekéren vitték utána a kulacsot meg az élelmet. Az ekhós szekér arra is jó volt, hogy ha a gyengébb borjú elfáradt az úton, azt is betették a kasfarba, úgy vitték. Két nap alatt meg lehetett járni a Hortobágyot Debrecen legtávolabbi határából is: egy nap oda, egy nap visz- sza. A Hortobágyon akkoriban, mint most is, csak legeltettek, de most sokkal kevesebb a jószág, mint régen. Mindenesetre, meghízott a marha egy hónapon belül. Mikor én már sokat járogattam oda, néprajzi gyűjtést folytattam, beszélgettem egyszer Jóna Istvánnal. Kérdeztem tőle:- István bácsi, miért tartják ezt a marhát ilyen ridegen, hogy csak úgy a szalmán, a csutkán telel ki? Alig húzza a lábát, mire kimegy a Hortobágyra.- Láb az, öcsém, akkor is láb az. Kimegyen a maga lábán és meghízik oda- kinn. A hídi vásáron el lehetett adni az állatokat. A hídi vásárt azért állították fel az 1890-es években, mert akkorra már kiderült, hogy itt jó vásárokat lehet tartani. Bécsből és Németországból jöttek a marhakereskedők vagy a megbízottaik, azok vásárolták fel a marhát.11 10 Az erdőspusztákon a marhatartás a rideg állattenyésztés hagyományaira épült. Szent György-napján kihajtották az állatokat a Hortobágyra, nyáron ott legeltek. Szent Mihály- napja után hazahajtották, de többnyire nem istállókban teleltették, hanem félereszes épületekben, akiokban. 11 A hortobágyi hídi vásárt minden évben megrendezték a hortobágyi csárda és a kilenclyu- kú híd melletti szabad területen. Hatalmas volt a szarvasmarha kínálat és az érdeklődés is. Az ország minden részéből és külföldről is érkeztek a marhakereskedők. A vásárt megtartják ma is, de az már eredeti szerepét, jellegét elvesztette. Kirakodó és népművészeti vásárt rendeznek augusztus 20-án, amit színes folklór és gasztronómiai programok egészítenek ki. 22
