Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Főispán a Hajdúságban
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” A határozatot, amit magam fogalmaztam meg az ülés alatt, minden további nélkül ki lehetett mondani, mindenki a magáéra ismert benne. Ez jó politikának bizonyult, de azért időnként döcögőssé vált az együttműködés. Különösen 1947-ben eléggé élére volt állítva néhány közgyűlésen a helyzet. Sokkal súlyosabb gondot jelentett az, hogy óriási volt a munkanélküliség mind Debrecenben, mind Hajdú megyében. A város is romokban hevert, a megye falvaiban is sok volt a rom, de ezt még ki lehetett volna bírni. Nehezebb volt azt elviselni, hogy a földreform során Hajdú megyében nem túlságosan sok kiosztható föld állt rendelkezésre. Igazi nagybirtok néhány helyen akadt csak, a hajdúvárosokban a parasztbirtok mentesítve lett a földreform hatálya alól. A debreceni határban is csak a távolabb eső pusztákon lehetett nagyobb területeket kiosztani, de ez sem segített azon a helyzeten, hogy az új gazdák jóformán semmivel sem rendelkeztek. 1946-ban nem tudtak magukhoz térni, 1947 aszályos tavasza pedig csak súlyosbította a helyzetet. 1946 őszén sikerült a vetést valamiképpen a földbe tenni, de tavaszra az is veszni látszott, semmit sem ígért. A dolgot az is nehezítette, hogy a nagy agrárproletársággal rendelkező helyeken: Hajdúszoboszlón, Hajdúszováton, Nádudvaron, Püspökladányban még munkaalkalom sem kínálkozott, meg sem indultak a közmunkák. Igaz, hogy 1946 augusztusában a stabilizáció bekövetkezett, ami némi könnyebbséget jelentett, de a közmunkákra, újjáépítésre borzasztó szűkén mérték a pénzt. Állandóak voltak a munkanélküliek tüntetései a megyében és Debrecen városában is. Az elégedetlenséget nehezen lehetett lecsillapítani, karhatalommal nem is, legfeljebb csak szóval, rábeszéléssel. Számomra két nagy, emlékezetes tüntetés volt, amelyeken majdnem azzal végződött a demokrácia felépítése, hogy a főispán vérét felfestik a falra. Nádudvaron 1947 tavaszán éhségtüntetésre került sor. Májusban egy reggel kaptam hírt arról, hogy a községházára felvonult vagy ezerfőnyi tömeg, kenyeret követelve. A közellátás nagyon gyatrán működött, a községekben nem is nagyon lehetett kenyeret biztosítani, legfeljebb némi lisztet vagy zsiradékot, húsról szó sem lehetett. Felvonultak, kenyeret és munkát követeltek. A helyi párttitkárt, talán Oláh Istvánnak hívták, bezárták a községházán a szobájába. Oda nem tudtak betömi, mert vasajtóval volt biztosítva. Onnan telefonáltak kétségbeesetten a kommunista pártbizottságra. Szabó elvtárs, a párttitkár pedig telefonált nekem, hogy „Balogh elvtárs, mint főispán, csináljon rendet Nádudvaron!" Nádudvaron a pártunk semmiféle pozícióval nem rendelkezett, mert egy gyenge kis parasztpárt működött ott. Nem is erről, hanem az éhségtüntetés levezetéséről volt szó. Kimentem délelőtt autóval, valóban ott volt vagy ezerötszáz főnyi tömeg a községháza nagy puszta udvarán. Döngették a községháza ajtaját és követelték, hogy Oláh jöjjön ki és tegyen valamit. Ő nem mert kijönni, a főjegyző és a főbíró is benn voltak vele. 104
