Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Nevelőfalum, Oltszem

S valami formabontásnak mindezeket megelőzően is történnie kellett: egy keresztelőnek17. Az iskolába keresztlevélre volt szükség. Jöhet végre a keresztelő. Oltszemen szokásban volt a többes keresztelő, kettő, három is. Mi ketten voltunk. Ha lúd, legyen kövér, s Mami listájára egyenesen tíz név került, még a bábaasszonyé is. Mert Oltszemen a bábasszonynak is ott kellett lennie. Mi címen legyen hát ott, hiszen Maminak még akkor sem kellett, amikor más tényleg nem lehet meg nélküle? Legyen hát ő a keresztanya, s ilyen minőségben tartsa a tálat a lecsorgó víz alá.

A keresztelő a templomban volt. Fehér ruha mindkettőnkön, a karomban hatalmas őszirózsa csokor. Mami nem jött el, ő otthon várt a nagy uzsonnával. Tíz csirke kirántva, legalább öt torta, s csak asszonyok, amolyan asszony-buli. Az ajándék fejenként száz lej minden keresztmamától. Az öcsém a végén markában a százasokkal kiszaladt az utcára:- Ezzel mind bicskát veszek... ezzel mind bicskát veszek - lobogtatta boldogan. Én ismét találtam egy rejtett zugot, s a pap bácsi beszédét idézgettem vissza magamban: Egy ifjú zsombékos helyre tévedt. Egy fűszál sem volt, amiben megkapaszkodhatott volna. Már nyelte az iszap, amikor egy követ pillantott meg karnyújtásnyira. A kő megmentette... az a kő, a hit legyen mindig a kezetek ügyében.

Kő, vagy talán arany krajcárka?

17 1924 augusztusában

54