Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - A történet vége
rülmények alakulásától függ. De a dolog nagyjából most már e részről is rendben van. Anyám sokat kérdezgetett maga felől, hogyan, mint él, én elmondtam, amit tudtam. Nyilatkozatot, véleményt nem kértem, mert most időt kell engedni nekik, míg megérlelik a gondolatot. Hiszen Maga tudja a legjobban, hogy mi a saját erőnkre vagyunk utalva104. (jún. 12.) Édesapámnak 10 hónapra szólt az ösztöndíja, azt mindenképpen ki kellett töltenie, mert ez beleszámított a szolgálati idejébe, és szükséges volt, hogy a remélt gyakornoki állást elnyerje. így a szabadsága eleve elég szűkre volt szabva. De mielőtt hazatért volna, még tehetett egy hosszabb németországi utazást a berlini Collegium Hungaricum vendégeként, és egy rövidebbet Grazba. A lehetőségeket ki is kellett használnia, mert német valutában kapott ösztöndíját nem lehetett átváltani, ott kellett elköltenie. Hazatérése után csak néhány napot töltött Debrecenben, majd az útiokmányok beszerzése után július 15-én végre elindulhatott Veresegyházára. Az együtt eltöltött két hétről alig tudok valamit. Nagy nevetések közepette emlegették, hogy Édesanyám sült csirkével akart dicsekedni. Volt is az udvarán néhány sovány jószág, amit még vizsga-ajándékként kapott a szülőktől. Száraz-kopogós pecsenye lett belőle. A legfontosabb esemény az volt, hogy eljegyezték egymást. Bementek Kolozsvárra, és megvették a lehető legvékonyabb karikagyűrűket. A leghitelesebb beszámoló erről a nagyszüleimnek írt közös levél. Kolozsvár, 1938. júl. 25. Kedves Apám és Anyám! Amint már a tegnapi telefonbeszélgetésből is tudják, én tegnap délben Gabival megváltottam a jegyet Kolozsváron. Néhány ismerősünk volt itt még tavalyról, a Nyári Egyetemről. Kedves református papnál vagyunk most vendégek105. Náluk esett meg egyszerűen és szegényesen, ahogy hozzánk illik. Gabit nem kell Apámnak és Anyámnak bemutatni, tavaly személyesen is megismerték. Később meg nem csak megismerik, hanem meg is fogják szeretni. Azt is tudták Apámék, hogy télen állandóan leveleztünk, én a levelekből és most is olyan leánynak ismertem őt meg, aki nekem a dolgaimban segítőtárs lehet, aki nekem feleségnek való. 104 Édesapám szülei bérlők voltak a nagycserei tanyán. Saját földjük mindössze 6 hold volt a város másik részén. Nagyapám elég ügyesen használta ki a gabonatermesztés és állattartás egymást kiegészítő lehetőségeit, de mindig a megélhetés határán egyensúlyoztak. Édesapám taníttatása - noha ők is szorgalmazták - elég nagy terhet rótt rájuk, s a megszerzett diplomát mindnyájan hallgatólagosan úgy tekintették, hogy Édesapám ezzel megkapta az „örökségét”. Ettől kezdve ő a szülei támogatására nem számított. 105 Az eljegyzésről egyéb írásos feljegyzés nem maradt fenn, de én Édesanyám elbeszéléséből arra emlékszem, hogy a kolozsvári ismerősök többsége hűvösen fogadta az eljegyzést, egyedül Tőkés István gratulált őszinte barátsággal. 275
