Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - A történet vége
A történet vége100 Édesanyám feljegyzései eddig tartanak. De a regénynek még nincs vége. Az ő leveleiből, egyéb írásaiból, és az én hézagos emlékeimből megkísérlem elmesélni a befejezést. Az eseménytelen napok örömét a hosszú-hosszú, naplószerűen írt levelek jelentették. Ma tanítógyűlés volt nálunk. Nagyon lehangolt voltam, s bármenynyire igyekeztem, nem tudtam szabadulni valami különös, nyomasztó érzés alól. Nekem kellett tanítanom, s az is olyan lágy és vontatott volt, hogy nem ismertem magamra. (...) Mostanában ehhez hasonló hangulat nem egyszer vesz erőt rajtam. Hogy mi az oka, nem tudom, de a „Mezőségre" gyanakszom. Valami van ennek a vidéknek a levegőjében, ami elveszi az ember munkakedvét, ránehezedik a lélekre, megbénítja a lelkesedést, ránehezedik az agyraf...) Lehet így is élni? Ott messze, abban a kis görbe országban nem jut eszébe az embernek ilyeneken elmélkedni. Ott a nagy hegyek között olyan közel lehet érezni Istent. Kimondhatatlan vágyat éreztem a Székelyföld után. (1939. febr. 20.) De még a levelek is adnak okot aggódásra. A februári influenzajárványt nagyon megszenvedte Bécs lakossága, sokan meghaltak. A háborús készülődésről is ír - bár elég óvatosan - Édesapám: Kedves kicsi Gabika! Most itt mindenféle hír kering, (...) mindenki háborút vár márciusra, vagy legalábbis döntő eseményeket. Én nem hiszem, hogy nálunk lenne valami, most nyugaton fognak hajba kapni. (...) Magyarország felől biztos Németország, a magyar külügyminiszter felajánlotta a teljes anyagi támogatást, csak katonát nem. Az megnyugtató félig, de nem egészen, mert az Úristen tudja csak a kereket majd megállítani. (febr. 4.) Kicsi Gabi! Éppen most vonultak el itt az ablakom alatt a munkások, férfi-nő vegyesen, zeneszóval. Olyan egyszerre léptek, mint nálunk a katonák. Itt még a nők is katonai kiképzést kapnak. Ez az, ami nálunk nincs meg, az összetartás. Mi lesz, Uram Isten? Ha ezek megindulnak... (febr. 28.) 100 A történet végét dokumentumok és emlékezések alapján Záborszkyné Balogh Réka állította össze. A főszövegben elhelyezett kiegészítéseit dőlt betűvel írtuk. 269
