Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - Ismét „otthon"

csak a sapkám szélét érte, de az ő szerencséjére is, mert hirtelenében kapott volna egy nyaklevest mindenki szeme láttára.

Egy mezőségi „nemesembert" is megismertem. Eléggé csudabogár volt, a nemességére olyan kevély, mint egykor, a XVII-ik századi őse lehetett. De az életnívója nem mutatott nagy különbséget az itteni parasztokétól.

Egyébként itt szórakozásról nem lehetett szó. Moziban csak Enyeden voltam, innen csak Szamosújvárra lehetett volna menni miatta, ahová az út menet-jövet kb. 3.50 pengőt tett ki, márpedig én mozira 50 fillérnél többet mindig sajnáltam kiadni.

Pénzem sem igen volt. A vizsgára elment egy hónapi fizetésem. Volt ugyan természetbeni juttatás is. De a búzának nem volt ára, a kukoricámat még később kaptam meg. A sarjúm nem adtam még el, mert a zsidó be akart csapni vele. Az egyik boglyát, meg a szalmát úgy is olcsón vették meg. Pedig csak el kellett volna adnom, mert bár két helyt is volt kapunak rés hagyva, de kapu nem volt, de még kerítés sem, s a csordából hazatérő „ökrek" is, mindezt tudva, arra járultak a terített asztalhoz, s egyszer csak azt vettem észre, hogy volt, nincs, mindent megettek. Az efféle „gazdálkodáshoz" bizony nem értettem.

***

így utólag már nehéz lenne a leveleket „összevágni", a kérdés-felelet gyakran felcserélődött, keresztezték egymást a gondolatok is. Szemelvények a levelekből:

Kedves Pista!

Na igen! A levelezési idő úgy jó, ahogy gondolja. (...) Alig várom a pénteket, akkor kell megkapnom a beígért levelét. Most már szikkadt a sár, jobban lehet járni. Régebb nem igen vigyáztam magamra, most azonban annál inkább, mivel tudom hogy „adósa" vagyok. Az érdekes az egészben az, hogy eddig még soha nem éreztem, hogy saját magammal tartozom valakihez. Most történt először. (...)

Az ünnepnapok közé nálam egy új ünnep lopta be magát: nov. 29. Nagyon fontos dátum, különösen az idén, mert először ünneplem! Akkor született Valaki, aki azon a napon tölti be a 26. életévét, s aki minden földi embernél drágább nekem. (...)

(nov. 16.)

Kicsi Gabi!

Ma éjszaka „napos" vagyok, én tartom a napot, azaz őrködök vagy 100 és még valahány ember álma felett. Ez igen nagyszerű foglalkozás, csak ne csengene minden 6-7 percben a csengő, amely a kapuhoz hív, hogy a kimaradtakat beengedjem. Most én vagyok az úr, de egyúttal kapus is a vitézi életben.(...)

262