Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Ismét „otthon"
a Pista címére, ahonnan hetenként küldték tovább a postáját Sarkadra94, (azt nem cenzúrázták,) vagy maga ment érte, ha éppen szabadságot kapott. A leveleket Sőregi95 igazgató úr egészen véletlenül felbontotta, s nyilván, csak véletlenül, el is olvasta. Pistát november végén szerelték le, s csak utána utazhatott el Bécsbe. A levélváltás éppen az elején akadt el, amikor szerelmünk alig háromhetes szárbaszökkenése után a legnagyobb szükségünk lett volna a megerősítésre. Az első, Veresegyházán kapott levelet még Borsáról küldték utánam, október 10. után. 38. X. 3 Kedves kicsi Gabi! Már több, mint két hete múlt el, hogy az utolsó levelet elküldtem, de azóta Kicsi, Kedves semmi hírt nem kaptam. Remélem nincsen semmi baja, valamint azt is, hogy az óriási, vizsgára készülő szorgalmas munkálkodása közt egy órát tud szakítani arra, hogy legalább nekem írjon egy-két sort. (...) Kedves Kislány, én nagyon aggódom Maga miatt. Mi az, amiért nem ír? Vagy van valami oka rá, hogy ne értesítsen sorsa felől? Nem tételezem fel, hogy ez az eset állna fent, én a magam részéről hibában nem találtam magamat. De ha valami változás állott volna be a gondolkozásában, meg kell hajolnom a Maga akarata előtt.(...) Itten nekem kezem-lábam meg van kötve, mint a partra vetett hal, evickélek. Sem jobbra, sem balra nem dől a sorsunk, várunk. Nekem a várakozás kétszeresen kínos, hiszen még Magától is várok valami hírt. A többiek agyonütik az időt, kocsmába járnak, udvarolnak. Én egyiket sem teszem, köt az ígéretem, de anélkül sem 94 1938. szeptember 17 - november 26. „Megvolt az útlevelem, szeptember elsején indultam volna, amikor augusztus 29-én megjött a behívóm. Három hónapot húztam le Sarkadon halálos unalomban, mert semmi nem volt ránk bízva. Még fel sem tudtak szerelni bennünket. Olyan gyalázatos állapotban volt a honvédség, hogy amikor a felvidéki bevonulásra került sor, még a puskát és a derékszíját is elszedték tölünk, hogy a bevonuló alakulatokat kellő módon fel tudják szerelni. Csak a lábunkat lógattuk a sarkadi laktanyában, engem meg a csihori majd’ kitört, mert mindenképpen mentem volna. Megvolt a befogadó levelem aCollegium Hungaricumba, úgyhogy a tanév megkezdése előtt akár egy hónappal is kimehettem volna.” (Balogh István visszaemlékezése, 1984.) 95 Sőregi János (1892-1982) régész. Sárospatakon érettségizett, jogi tanulmányokat folytatott, majd azt megszakítva tiszti iskolát végzett. Jogi végzettségét is megszerezve 1922—32-ig díjtalan gyakornok volt a debreceni múzeumban. 1927-ben doktorált. 1936—50-ig volt a Déri Múzeum igazgatója. Jelentősek régészeti kutatásai, ő alakította ki a Hortobágyi Pásztormúzeum elődjét a csárda épületében. írásai: Ecsedi István, Zoltai Lajos, Debrecen város és a Déri Múzeum műkincsei stb. Nyugdíjazása politikai okból történt: Oelmacher Anna, Budapestről, kiállítás rendezésére kiküldött éber munkatárs felszabdalt nyilas-újságokat talált az - egyébként bezárt - igazgatói vécében... Sőregi János további hosszú élete mellőzöttségben telt. Édesapámmal szemben kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett. Nyílt összetűzésre köztük - azt hiszem - nemigen került sor. Tetteit feltehetően a szakmai féltékenység motiválta. 255
