Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Debrecen
Ebédjegyem már nem volt, így aztán a Fehér Julika kifőzdéjébe vitt ebédelni. Elég jó volt és nem drága, ezúttal kifizette az enyémet is, majd megadom neki. Az a nap csak a mienk volt. Egy kicsit gyerekek voltunk, egy kicsit felnőttek, és nem éppen kicsit szerelmesek, akik még nem mernek, és nem is akarnak a búcsúzásra gondolni sem. *** Másnap kiköltöztem Vilike barátnőmhöz, aki a városházán dolgozott, nem sokat lehetett otthon. Ebédet Vali, a sógornője adott nekem, utána bejöttem a városba, ahol minden délután találkozhattam Pistával. Este gyalog kísért visz- sza, hosszú volt az út, jó hosszúkat lehetett beszélgetni. Egy délután a Csokonai sírjához vitt el. Ahogy ott üldögéltünk a kedves költő sírja mellett, s én gondolatban az ő pártfogását kértem a szerelmünkhöz, Pista csak úgy megemlítette, hogy megkapta Bécsbe a Collegium Hun- garicumba az ösztöndíjat, s egy év fizetéses szabadságot. Szeptember elsején mehet, de valahogy most nem örvend annyira neki, mint amennyire szerette volna, és kívánta... Aztán csak észrevette, hogy a könnyem csurog szép csendesen végig az arcomon.- Mi baj, miért sír?- Egyszer életemben akadok Valakire, akire mindig vártam, s az megy a világ egyik sarkába, én meg a másikba, nehogy túl közel lehessünk egymáshoz - mondtam. Magához vont, simogatott, ahogy csak ő tudott:- Majd lesz jobban is... *** Dávid Gabriella, 1938. augusztus 25. 247
