Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Budapest
Ilyen-olyan rágalmazási vádak hangzottak el ellene, olyan is, hogy uszít a zsidók ellen. (1938-at írtunk!) Erre Szabó Dezső válasza az volt, hogy ő nem bántja a kis zsidókat, azokkal semmi baja, ő a kapitalista zsidók ellen emelte fel a hangját. Ragyogóan védte magát, a bíró nemegyszer elakadt, és leállította a vádlottat is. Szabó Dezsőt valamennyi pénzbüntetésre ítélték, az én barátom pedig új ötlettel állt elő. Menjünk el együtt, látogassuk meg az otthonában. Ő egyedül nem mehet, az igen furcsa lenne, de úgy, hogy egy erdélyi lányt hoztam a Mesterhez, az már másképp néz ki, Benne voltam, miért ne? Szabó Dezsőt olvastam, sokra tartottam, s ha személyesen is beszélhetek vele, az nagyszerű lesz... Minden bejelentés nélkül mentünk. Keskeny előszoba, telis-teli saját füzeteivel, amiket ő maga árult. Egyetlen nagy szoba, sok lámpával és sok Szabó Dezsőt ábrázoló plakáttal. Emlékezett rám a tárgyalásról, s mondta, egyre csak azt nézte, nem törik-e el az a kislány? (Akkoriban nemigen voltam több 45 kilónál.) Jó kedvében volt, vicceket mesélt saját magáról, és magukat szintén íróknak nevező alakokról, akikkel összekerült. Aztán előállt az ötlettel, hogy főzzek neki hagymás tokányt. A petróleumfőzője ott állt füstösen a parketten, nyilván maga is főzögetett rajta. Nehéz volt elképzelni, hogy olyan hosszú főzési időt igénylő ételt, mint a hagymás tokány, hogyan lehet azon elkészíteni? Meg az igazság az volt, hogy nem is készítettem én azt soha.- Egy életre sajnálni fogom, hogy Szabó Dezsőnek nem főzhettem hagymás tokányt, de - vallottam be - nem is tudok főzni.- Na, de azért csak szerencsét hozott nekem - mondta vidáman, mert ottlétünk alatt éppen háromszor csengettek be 10-10 pengős előfizetési díjjal a füzeteire. *** Volt alkalmam néhányszor Karácsony Sándort79 is meghallgatni, hol a KIE- ben, hol az SDG-ben: Engem nem lelkesítettek annyira az előadásai, mint 79 Karácsony Sándor (1891-1952) A 20. század egyik legjelentősebb magyar pedagógusa. Földesen született jómódú birtokos családból, a Debreceni Református Kollégiumban érettségizett. Már ekkor tanárnak készült. A Budapesti Pázmány Péter Egyetemen magyar-német szakon végzett. Külföldi tanulmányutak után katonának hívták be, 1914-ben Kelet-Galíciában súlyosan megsebesült, élete végéig mankóval, bottal járt. Gimnáziumi tanárként dolgozott Budapesten, és bekapcsolódott a KIÉ munkájába. 1929-ben doktorált a debreceni egyetemen, itt magántanári állást kapott, majd 1942-1950-ig nyilvános egyetemi tanár lett. Korszerű pedagógiai szemléletet hirdetett, a neveléselméletet lélektani alapokra helyezte. Azt vallotta, hogy a tanulót szeretni kell, partnernek tekinteni, s az egyéniségét tiszteletben tartani. A nevelés közösségi jellegű feladat. Különösen fontos, hogy az irodalom tanítása közben irodalmi légkört teremtsünk. Gondolkodásának központi témája volt a hazaszeretetre, magyarságra való nevelés. Művei: A magyar észjárás és közoktatásunk reformja, Ocsúdó magyarság, A magyar demokrácia, stb. Újszerű gondolatai, szuggesztív előadásai lenyűgözték tanítványait, nagyon sok híve, rajongója volt. 1944-ben a szomszéd népekkel való megbékélést hirdette, emiatt a Gestapo is érdeklődött iránta. Vidéken tartózkodott. 1950-ben nézetei miatt nemkívánatos személy lett az egyetemen, nyugdíjazták. 224
