Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Budapest
Volt levelem a KIÉ titkárához, Pógyor Pistához. Ő két aranyos, Erdélyből idekerült nénihez kommendált be, akik néha ebédre is meghívtak, vagy egy- egy üres délutánra. Iluska néni, egy professzor özvegye, magyaros kis fadobozok festésére tanított, végül a dobozokat is nekem adta. Ha nála ebédeltem, tantuszt is adott villamosra, de én inkább gyalog mentem vissza a szemináriumba, s a tantuszokért drazsét vettem, azt nagyon szerettem. Mili néni megfürdetett, és a színházbérletét adta ide néha. A Soli Deo Glóriába77 is elkerültem a Kálvin térre. Ott kaphattam volna ebédet hetenként háromszor, csak jegyet kellett volna kérni minden alkalommal. Nem volt messze a Szemináriumtól, de restelltem kérni, inkább maradtam a sajtommal. Harmincnégy fiúval jártam együtt a Szemináriumban. Akadt közöttük ud- varló-féle is, de egy-kettőre meguntam valamennyit. Ezek a fiúk tanítóképzőt végeztek, nagyra voltak vele, hogy fővárosi tanítók lesznek. Fekete keménykalapot viseltek, esernyőt és kalucsnit hordtak, beképzeltek és unalmasak voltak. Elmentem én a Turul-várba is egy bajtársi előadásra, ott egy fiúnak azért tetszettem meg, mert olyan „eredetien erdélyi" voltam. Német Pali tisztviselő volt 300 pengő fizetéssel, amikor a divatos sláger szerint „havi 250 fixszel az ember könnyen viccel". Pali kedves fiú volt, alig észrevehetően pöszített, de még jól is állt neki. Esténként megvárt a kapuban, sétáltunk is, villamosoz- tunk is, úgy kísért haza. Hívott, menjünk le sétálni a pesti Dunapartra. De én már tudtam, hogy miután az utcán nem illett csókolózni, ott lehetett korlátlanul. így aztán nem mentem el, azt hoztam kifogásnak, hogy sietnem kell haza. Mikor megtudta, hogy nekem Pesten újdonság a drazsé, vett egy negyed kilót, mogyorósat, volt mit rágcsálni. Valahogy a házasságra célozgatott, mire én azt feleltem: Sajnos, és csak úgy mehetek férjhez, ha Mamit is magammal viszem. Nem tiltakozott ellene, azt mondta, nemsokára úgyis fizetésemelést kap. (Én meg sem kérdeztem, mi a végzettsége, beosztása, vallása.) Még azt is megengedtem neki egyszer, hogy hazakísérjen a lakásba, hátha az kedvét szegi. De neki nem volt kifogása a „környezetem" ellen sem. így felötlött bennem, mi lenne, ha tényleg férjhez mennék Palikához? Minden családi problémám megoldódna, s Mamit is magammal vinném... De Palikát éppen olyan gyorsan meguntam, mint a többit. Nem volt közös témánk, valahogy olyan szimpla jófiú volt. 77 Soli Deo Gloria („Egyedül Istené a dicsőség” - Kálvin jelmondata) a KIE-n belül indult református diákszervezet volt, 1921-ben önállósult. Főként teológusokat és egyetemi hallgatókat tömörített. Országszerte internátusokat hozott létre a szegény diákok segítésére, diákmenzát működtetett, tanulmányaikat szerény ösztöndíjjal támogatta. Balatonszárszói üdülőtelepükön nyaranta színvonalas konferenciákat rendeztek, melyekre számos írót, tudóst, közéleti személyiséget is meghívtak. 1949-ben feloszlatták, a rendszerváltás után indult újra. 220
