Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos

sokára aludtam el. De hajnalra lettem olyan beteg, amit nem lehetett sem a hideg szobára, sem a birsalmákra fogni. Annyit hánytam, azt hittem, hogy már nem maradt semmi belső részem. Az éjszaka folyamán mások is voltak rosz- szul, de nem ennyire. Kiderült, hogy a disznó beteg volt, ezért vágták le, s volt a nagy buzgóság a jó ellátás érdekében. Talán éppen a májával lehetett baj, én meg még bort sem ittam, azért foghattam ki egy gyomormérgezés-félét, amit még otthon is sokára hevertem ki.

A bemutató tanításon nem vehettem részt, mivel igen vacakul voltam. Az ottani papné lefektetett a hálószobájukban levő heverőre, betakargatott. Kis idő múlva megjelent a hunyadi pap, annak a bizonyos kántor-kérőnek a papja, L. Laci, akit még akkortól ismertem. Széket húzott a fejemhez, s próbált udvarolni a maga módján, amolyan komoly negyveneshez illően. Róla én már sok mindent hallottam. Tudtam, hogy nőtlen, van egy nagyon jól berendezett parókiája, s egy takaros - nem vele lakó - falusi menyecskéje. A hívei éppen ezt nem tudták elviselni, s követelték, hogy most már nősüljön meg. Itt a gyűlésen is tulajdonképpen a fiatal tanítónők között szeretne „tájékozódni", s úgy látszik, éppen engem szemelt ki magának, pedig akkor ugyancsak rossz állapotban lehettem.

Dávid Gabriella és tordosi tanítványai (1936. október 11.)

De azért annyira beteg mégsem voltam, hogy végig ne gondoljam a dolgot: Laci igen jóképű, stramm férfi, a negyven év nem látszik rajta. De nálam 20 évvel idősebb. Ha én húsz év múlva ilyen leszek, akkor ő már túl a hatvanon...

196