Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos
írni tudok ballal is, de nem könnyen, s ha elfárad a jobb kezem az írásban, hiába veszem át a balba, az sem pihentebb. Akkor két beszélő központom van-e hát, s az egyik sem tökéletes? Ez egy kis vidámságot hozott a nagy álmosságba, de ettől kezdve a lélektan tanár nekem adott elő, hát így megjártam, mert figyelni kellett. Két hétig tartott a tanfolyam, otthon már nem sok időm maradt fürdésre, készülni kellett vissza Tordosra. Gyermekeink létszáma eggyel gyarapodott. Egy hetedikes maradt el de jött helyette két elsős, de a húszat most sem értük el. Late§ ismét elég korán megjelent, felvette a létszámot. A munkámmal meg volt elégedve, de azért azt mondta:- Kisasszony, minek kínlódik maga itten, ez nem magának való, menjen inkább férjhez! Ebédre, vacsorára továbbra is a papákhoz jártam. De a lakásomban már nem az ebédlőben laktam. Olyan barátságtalan volt, úgy beszéltük meg hát, hogy átköltözöm az utcai szobába. A tiszteletes a gabonáját már rég kihordta belőle, de nehogy azt mondja valaki, hogy ő piszkolta el, hát rendbe tette nekem. Szakszerűen lemosta a falat kenőszappanos vízzel, aztán világos sárgára kifestette. Egészen jól mutatott. Az ablakokat én tisztítottam meg, s a padlót is magam mostam fel kín-keservesen, mert sohasem műveltem ilyesmit. Emi biztatására olcsó molinóból, csipkével fehér vitrázsokat varrtam. Az ágy maradt a régi, az asztal s a székek is. Az asztalra madeira térítőt raktam, még elemista koromban varrtam, s mivel nem volt valami első osztályú munka, nem lehetett elajándékozni semmilyen esküvőre. Két kimustrált virágállványt tettem az ablak elé. Ágnes elhozta rá telelni két nagy cserép aszparáguszát, ami megszerette a helyet nálam és óriásira nőtt. Éva néni néhány méter rongyszőnyeget szőtt, részben unalomból részben hálából az ingyen lakásért. Télen pedig már hajnalok-hajnalán begyújtotta a cserépkályhát, hogy ne a hidegbe keljek fel. Ezért én igen hálás voltam, mert tüzet gyújtani, s azt életben tartani nekem valahogy sehogy sem akart menni. Ez már valamivel barátságosabb lakosztály volt, szívesebben üldögéltem benne. A gyerekágyat, meg a falra eszkábált fogast természetesen a másik szobában hagytam továbbra is, az lett a gardrób. De az, hogy eleinte féltem az első szobába költözni, noha barátságosabb és naposabb volt, nem volt egészen alap nélkül való. Egy este, éppen hazaérve a papéktól, lámpát gyújtottam, ágyat vetettem, egyszer csak nagy üvegcsörömpölés rémisztett meg. Az ablakomat verték be kővel, nyilván részeg román fiatalok, úgy látszik, köztük nem lehettem népszerű. De mivel az elődöm társaságát nemcsak, hogy nem ismertem, de nem is láttam soha, nem érdekelt a dolog. Az ablakot megcsináltattam, nem háborogtam rajta, de aztán többet nem fordult elő ilyesmi. *** Presbiteri gyűlésen jegyző voltam. Ez nem ment mindig csendesen. A tiszteletes lobbanékony volt, a Gruják izgágák. így esett, hogy egy alkalommal a 185
