Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos
retikült szereztünk hozzá. A kabátot az ő régi varrónője csinálta meg, akinél tanult. Tehát már nem voltam „Miss Európa", de így jobban éreztem magam. Egy húsvéti vakációs délután Emiékhez szaladtam fel, s a konyhában két lozsádi presbiter ült az ajtó sarkánál, sapkájukat a kezükben gyűrögetve. Az egyik magas, a másik alacsony, és valami, már megkezdett beszédet folytattak:- A mi tiszteletes urunk, mert hogy a régi feleségétől elvált, most ismét meg akar nősülni. Parasztlányt akar elvenni, olyan közülünk valót, de mondtuk neki, hogy azt nem lehet. Mert mi Julinak nem fogjuk mondani soha, hogy tiszteletes asszony, meg kezitcsókolom ... mondja erre e tiszteletes úr, hát mit csináljak, nem tudom magamat, meg a fiamat is ellátni asszony nélkül.. .Ezért mondtuk mi neki, hogy van Tordoson egy icike-picike tanítónő, járt itt a gyűlésen, azt vegye el a tiszteletes úr!- De nem jön hozzám - mondta ő.- Meg kell próbálni... addig nem is...- Igenis, mi elmegyünk Tordosra, s megkérdezzük, eljönne-e Lozsádra papnénak... Hát azért jöttünk. Ezen már nem lehetett nevetni. A két, kicsit már öregedő ember olyan reménykedve nézett rám, s gyűrögette a kucsmáját, hogy igen nehezen nyögtem ki, hogy én még nem akarok férjhez menni. Erre már Emiék sem tudtak mit szólni, a leánykérés őket is meghatotta. De én még azt is mellégondoltam, hogy ennek a lévitának - mert nem pap volt - egy nálam két évvel fiatalabb fia van otthon, akit én még nem láttam. De bizony a rücskös papa sokkal többet mutatott a koránál. Vajon ez a fiatalember hogyan vállalna engem mamájának - de jaj, még elgondolni is rossz - esetleg babájának... A vége a dolognak az lett, hogy még egy fél év sem telt el ezután, a lozsádi papot valahova máshova helyezték, a nagy régi parókia meg ott maradt üresen. Oda is Szabó Endre járt időnként prédikálni. De egyelőre még csak a tavasz jött, az orgonaillatos, méhzsongásos tavasz, s az én kedvem is más lett. Újból a régi lettem, nem szomorkodtam, és olyan sok mindenre futotta az időmből. Még arra is, hogy ebéd után, a délutáni tanítás kezdete előtt segítettem Eminek mosogatni, mert ő azt nem szerette. Egy ilyen alkalommal állított be az egykori tanító fia, Gruja Farkas, akit Fityinek becéztek. Ő a Regátban, Bu§téniben lett pap, de a honvágy, meg a tavasz hazahozta egy kicsit. Különben is, az anyja, meg a húga Szászvároson laktak, nem volt nagy dolog elgyalogolni Tordosra, a szülőfalujába. A tiszteletes kérdi tőle:- Nem nősült még meg?- Szeretnék, de nincs kit elvenni! 179