Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos
fehérhabos lányszoba, őriző, féltő szemek, de azt már tudtam erősen, konokul, hogy a férjemen kívül másé nem lehetek. Egyre jobban vágytam azután a valaki után, aki meg éppen rám vár, aki szeressen, akit szerethetek, s akit a jó Isten is szeretni fog, akinek én mindene, s ő nekem a mindenem legyen. Annak kell megőrizni - s nem elherdálni előre - magamat. Ilyen gondolatok töltötték ki első hónapom estéit, s foglalkoztattak fél éjszakákon keresztül. Emi igen boldog asszony volt, s hogy bennem közönségre lelt, az még csak boldogabbá tette. Piski-i lány volt. Az a Piski, ahol a szabadságharc egyik nagy csatája folyt, de most semmi más, mint vasúti gócpont. A városka lakóinak zömét vasutasok tették ki. Az ő apja fő-fő-mozdonyvezető volt, az anyja valami német nő. A család rangját abban a piros bársonyba kötött albumban őrizte, ahol az apai ősök zsinóros magyar ruhában néztek szembe a szemlélővel. Nem is laktak a vasutas soron, máshol volt saját házuk. Nyilván a fő- fő-mozdonyvezetőség is rang volt, főleg a vasutasokból álló városkában, de a család egyébként is eléggé tartotta magát. A négy gyerek közül három lány, otthon végezték el a négy polgárit. A fiú, Zoltán Pestre került orvostanhallgatónak. Már cselédkönyves orvos volt, mikor egy mellhártyagyulladás igen gyorsan elvitte a család büszkeségét, s reményét. A legnagyobb lány, a szép Ilonka igen korán ment férjhez, az ugyancsak szép B. Matyihoz, a tordosi forgalmistához. Olyan szép pár lettek, amilyeneket csak a századeleji képeslapokon lehetett látni, vagy mostanság a papír fal védőkön. Született egy szép kislányuk is, aki akkor lett 10 éves, amikor én odakerültem. Jó is lett volna minden, de Matyi ivott, amikor csak tehette. Emi, a második lány nem akart csak otthon nagylánykodni, megtanult varrni Piski legjobb varrónőjénél, s mivel hamarosan ő maga is szépen varrt, egészen jól keresett otthon. Közben meghalt a papájuk is, és már csak hárman maradtak otthon, ő, a mama, meg a legkisebb lány, Irénke. Irénkének ferde volt az orrcsontja, kicsit rövidek és vastagok a lábai, de ő tartotta magát a családban a leg-leg-nek, és a legkisebb királykisasszonynak. A mama nyugdíja elég volt a háztartásukra, hárman megéltek belőle. Irén- ke nagylánykodhatott, Emi, amit keresett, félrerakhatta stafírungra, hogyha majd eljön a Marlitt-regénybeli főhős, ő tisztes úrilányként fogadhassa. Az udvarlók nem nagyon zavarták a család csendjét, de ha akadt is valaki néha, Irénke hamar elzavarta őket, mert olyan „vasutas" fiú nem akadt, aki neki megfelelt volna. Emi az akkor már elvált Szabó Endrét Tordoson ismerte meg Ilonkáéknál. Tiszteletes volt és nem vasutas. Tiszteletesné asszonynak lenni nem is olyan rossz, és Bandi nagyon-nagyon kedves tudott lenni. Emi az első látásra szerelmes lett, s bár az első időben sok ígéretet nem kapott, ő azért tudott türelmes, kitartó, hű szerelmes lenni. Varrás közben nagyon sokat, és nagyon szépeket 169
