Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban

A mellette levő ajtó egy nagy, teremszerű helységbe vitt, ami háló-nappali volt, s abból egy kisebb, aztán egy még kisebb fülke nyílott. Az utolsó ajtó az a bizonyos budi volt, amit már említettem. Fürdőszoba, vagy mosdó nem volt, de még vízvezeték sem. A mosdóvizet kancsókban hordta fel egy alkalmazott lány, aki nem volt éppen cseléd, mert a professzor nyaralójában is dolgozott. Ez is egyike volt Iorga pártfogoltjainak, aki kigyógyult tüdőbaját így rehabilitálta.

Reggel Kati volt a legfrissebb, pedig ő a Ferdinandban lakott. Ebben az évben egyedül ő, talán Doamna Moscu kívánságára, hogy ne legyen egészen magában az a§ezämäntben, s Kati már tavaly is ott lakott. Tanítónői diplomája van, de egyetemre szeretne menni, érettségire és különbözeti vizsgára készül. Kati egy orosz emigráns pap ötödik leánya. A forradalom idején két bátyját megölték a vörösök, a család Romániába menekült. Anyja nem sokkal élte túl a sok szörnyűséget, amin átmentek, rövidesen meghalt. Apjuk nevelte az öt leánykát.

Kati magas, karcsú, szép, fehér bőrű. A szeme nagy fekete, és mindig csillog. Két hosszú copfja is fekete, és az is csillog. A szája kissé nagy, pirosra festve, ez is jól áll neki, mert Katinak minden jól áll. A hócsizmája, a fekete karcsúsított kabátja, a kucsmaszerű kis fekete kalapja, s Kati egészben véve olyan, akár egy orosz nagyhercegnő. Bocsánat... orosz nagyhercegnőt nem láttam, de ilyennek képzeltem.

A legbelső szobában, ahol csak két ágy fér el, az is szorosan, a kis Ghiocel (Hóvirág) álmosan emeli borzas fejét:- Fitica, hány óra van?- Fél nyolc.- Ó, még túl korán van - s Ghiocel most úgy nyújtózkodik barna, ócska gyapjútakarója védelmében, mint hóvirág testvére az avar alatt. Fel is kelne, meg nem is. Ghiocel nem fehér, mint a hóvirág. Barna a bőre, fekete a szeme, de egész lényében van valami, ami olyan hozzáillővé teszi a becenevét. Kedves, szerény kis teremtés, s emellett mindig jókedvű. Pattogó kis román népdalokat, szomorú doinákat53 lehet tőle naphosszat hallani. Olyan kislányos, az ember el sem akarja hinni, hogy tanítónő, és már második éve van itt. Afféle titkárnői szerepet tölt be Iorga mellett, ezért ingyenes. Ha valamire szüksége van a professzornak, felmegy, és segít. Egyébként ikonokat másol, nagyít halálos pontossággal. Iorga nagyon szereti ezeket az ikonokat, tele van vele az előadóterem, de a dolgozószobája is. Ghiocel tulajdonképpen a nővérétől örökölte ezt a helyet, aki most már Iorga jóvoltából Bukarestben van az egyetemen, s a Iorga-féle kollégiumban lakik. Ő is különbözeti vizsgára és érettségire készül. (Angelescu, a magyar diákok által ezerszer elátkozott közoktatási miniszter év vége felé ezt a vizsgát eltörölte, de Iorga, főleg a Ghiocel kedvéért megkérte, hogy a rendelet csak egy év múlva lépjen életbe.)

53 Bús népdal.

140