Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

II. A felnőttkor küszöbén - Utolsó év a képzőben

odavolt nekem kellett vigasztalni: úgy is rám szánta az árát, hát én úgy veszem, hogy meg is kaptam, fel is öltöztem belőle...

A másik ketrecben az apraját meghagyták, az lett az én hízókúrám bázisa. Eléggé rossz bőrben voltam, éjszakánként lucskosra izzadtam a hálóingem. Mami egy hónapig vágott minden nap egy kisebb csirkét, nekem csak azt kellett kitalálni, hogyan főzze meg. Ezt szívesen megettem. Híztam is mindjárt az első héten másfél kilót, a másodikon csak egyet, a harmadikon pedig egy felet. Elértem a 48 kilómat s ennél többre már nem futotta.

De ezalatt az idő alatt nem is csináltam egyebet, csak ettem, olvastam, aludtam. Na meg, jó meleg nyári napokon kijártam az Oltra fürdeni, napozni. Ott találkoztam Sinka Jóskával44. Névről már ismertem, az Ifjú Erdélybe írogatott verseket. Egyébként még teológus volt, egyik iskolatársamnak majd- nem-vőlegénye. Szentgyörgyi volt, Oltszemre a keresztapjáékhoz járt időnként egy kicsit pihenni. Hamar akadt közös témánk, s ilyenkor csordahajtásra vetődtünk haza. A lakásba soha nem invitáltam, az engem zavart volna, így aztán még a kapuban is beszélgettünk jó ideig, akárcsak a falusi lányok szombatonként.

Pap bácsi elhívta prédikálni néhányszor, s ilyenkor én voltam a kántor. Maminak roppant tetszett a dolog, de én siettem leinteni, hogy Jóska foglalt. Vele mentem át Bodokra meglátogatni Seprődi Anikót, aki nemrég ment férjhez az ottani paphoz, Kiss Árpádhoz. Jóska régebbről ismerte mindkettőjüket. Nekem felajánlották a könyveiket, én meg azonnal nagyban kezdtem. Mereskovszkij nagy trilógiáját vittem haza - Julianus Apostata, Leonardo da Vinci, Nagy Péter. Ebbe aztán alaposan bele lehetett feledkezni, nem láttam, nem hallottam magam körül semmit. Jóska elmenetelekor ígérte, hogy írni fog, de aztán mégsem írt.

De Babó sem kényeztetett el túlságosan a leveleivel, egész idő alatt kétszer, ha írt, az utolsó szerint azóta már Pesten van. Lassan a kinevezésemre is kezdtem gondolni.

Negyvenhetén mentünk át a képesítőn, ebből minősítési sorrendben az ötödik voltam. Az előttem levőkből kettő mindjárt férjhez is ment, kettő meg nem kért állást, eszerint előléptem elsőnek. Gábri néni megmondta, hogy ők a minősítési sorrend szerint kérik a kinevezéseket. Ebben tehát nagyon bíztam, és türelmetlenül vártam az augusztust, s a Református Szemlét, amiből megtudhattam, hogy hova kerülök. Gyakran jártam pap bácsiékhoz, és együtt izgultunk a kinevezésem miatt.

Végre aztán megjött az újság, csak az én nevem nem volt benne. Nem akartam hinni. Ez lehetetlen... de ez volt a valóság. Úgy látszik, mégis csak azok melegszenek, akik a tűz körül vannak, akiknek a keresztapjuk legalábbis esperes. Az olyanoknak még Kolozsváron is került hely, nekem egy kis falu

44 Sinka József- református lelkész, szüleim erdélyi látogatásuk alkalmával találkoztak vele. Még 1987- ben is tartották a kapcsolatot.

126