Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

II. A felnőttkor küszöbén - Utolsó év a képzőben

Egyszóval ez az év a képesítő jegyében telt. Micsoda izgalmak? Egy életre való emlékre futotta belőle. Még utoljára felszólított az intézet adósságunk kifizetésére. „Akinek tartozása van, nem mehet képesítőre", állt az értesítésben. Kézhez kaptuk, nekünk kellett hazaküldeni. Néztem a papírt. Hová küldjem? Ki fizet érettem?

Bementem Gábri nénihez az iskolába:- Gábri néni kérem, én nem állok képesítőre...- Miért? - kérdezte.- Nem tudok fizetni.

Az adósságom akkor már 7500 lej volt, ehhez jött volna még valami képesítői díj, de azt eleve elengedték. Különben többen is voltunk ilyenek. Végül egy határozat született: aki nem tud fizetni, aláír egy kötelezvényt, hogy amikor állásba kerül, havi részletekben letörleszti az intézetnek az adósságát. Becsületbeli ügy40 lett belőle, amit mindenki felvállalt. Bukás nem volt, így hát mindannyian képesítőre állhattunk.

Tablókép (1933)

40 A történethez szorosan nem tartozó beszúrás: „Egy másik fogadalmunk is volt, ez már saját kezdeményezésre, hogy románhoz nem megyünk férjhez. Tudomásom szerint végül hárman szegték meg. Az első Farkas Anci volt. A negyvenöt éves találkozóra eljött. Csúnya, vén oláhasszony lett belőle. Az «oláh» kifejezést nem szoktam használni, de Ancira csak ez a meghatározás illett. Olyan lett, mint csak egy kicsit kivakarózott oláh parasztasszony. Büszke volt rá, hogy ő, aki románból bukott meg a képesítőn, egész életében román iskolában, románul tanított.”

123