Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Micsoda nyár!

egy évet kellett rá várni. Addig egy padlástérből kialakított lakásban lakott. Most láttam életemben először ilyet. Fel kellett menni egy emeletes ház padlására. Ott gerendára fektetett két szál deszkapallón, kéményeket kerülgetve lehetett megközelíteni két-három ilyen egyszobás helyiséget. Ezekből egy volt a Vilma nénié.

Belépve, a nem különösebben tágas teret függönyök osztották különböző funkciójú lukakra. Mindjárt az ajtó mögött picurka luk rejtette a tűzhelyet, ahol Vilma néni éppen ebédet főzött. Bennebb, egy tolltartószerűségben hosz- szú, régi, világosbarna zongora terpeszkedett, s foglalt el szinte minden tenyérnyi helyet. Szinte hihetetlen, hogy fért el ott még egy fekvőhely is, ami a Vilma nénié lehetett. A harmadik lukba az elhúzott függöny miatt belátni nem lehetett, de kikandikált egy pár férfi félcipő, s a Juliska halkabbra fogott hangja sejtetni engedte, hogy ott alszik valaki.

Hogy egészen pontos legyek, Juliska37 Vilma néni egyetlen lánya volt, s ő hozott engem ide. Juliska 25 éves, magas, vékony, fess nő volt. Nagyon festette magát, és erősen cigarettázott. Korán, 16 évesen ment férjhez, egy rossz, részeges, építész férjet kapott, aki időnként még meg is verte. Attól elvált, nemrég ment újból férjhez azoknak a bizonyos félcipőknek a tulajdonosához. Az új férjnek meg az volt a szépséghibája, hogy román volt. Emiatt Apa úgy megharagudott Juliskára, hogy látni sem akarta. Ha Apa otthon volt, Juliska nem mert odamenni, de máskor elég gyakran megfordult a háznál, mert Anyu kedvelte, s mindig örömmel fogadta. Juliska amolyan jópofa teremtés volt. Állása nem volt, gyereke sem, a napot végigzongorázta, és ilyen-olyan címen végigcsavarogta a városban. Közben minden pletykát felszedett, s élvezve a fonák helyzeteket, derűsen, szellemesen tálalta Anyunak. Anyu ugyanis beteg volt, asztmás, és szinte sehova sem járt. Csak romja volt már a hajdani híresen szép Csathó Gizikének, csupán gyönyörű kék szemei ragyogtak régi fényükben.

Ha ő nem ment, hát jöttek hozzá ráérős rokonok, lányok, asszonyok, s azok vittek néha engem is ide-oda. Szalkayékhoz táncolni mehettem volna, de csak kétszer voltam, mert nem ízlett az egész. Szalkayék egykor jómódúak voltak, de Margit néni korán megözvegyült két lányával. Mire a lányok nagyocskák lettek, a hozzá nem értés mindent elvitt. Pityi, a kisebbik lány pesti rokonok jóvoltából és segítségével valami balett-tanárnői diplomát szerzett. Kibéreltek egy nagy termet egy picike szobával, a picike szobában laktak hárman. A nagy szoba volt a balett-terem, ahol Pityi kis gyerekeket tanított táncolni, Margit, a nővére pedig zongorázott. Ő hívott el engem is, mert szombat- vasárnap fiataloknak tartottak táncórákat. Elmentem hát, mivel nem tudtam táncolni, de az idegen, ismeretlen partnerek lábtaposásához semmi kedvet nem éreztem.

37 Juliska 30 évesen agyvérzésben halt meg. (Édesanyám megjegyzése)

114