Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Székely udvar hely, Református Tanítóképző

Arra nem emlékszem, hogy valami hasznos dolgot műveltem volna ebben a hosszú szünetben. Jókat tudtam aludni, délelőtt tízig fel sem keltem. Mami, aki általában korán kelő volt, rendbe tette a szobát, kiszellőztetett, befűtött a rozoga vastűzhelybe. A reggeli tejeskávémat az ágyba hozta, én meg élvez­tem a jó meleg, tiszta ágyat. Ez volt a legkülönb az egész lakásunkban. Ebéd után elmosogattam Maminak, mert azt nem szerette, más munka nem is ma­radt rám, még keresve sem találtam volna. Amit lehetett, azt Mami mind ha­mar megcsinálta. Az Isten rabjait is leginkább ágyban olvastam, de inkább este, a lámpá­nál. Le is kellett volna írni, de a lustaság ördöge belém bújt, s azt gondoltam, megkérem Apát, írja le nekem, s akkor egy csodálatosan jó dolgozatom lesz majd. Apa nem tiltakozott, még ezt is megtette a kedvemért, s írt egy valóban gyönyörű dolgozatot, a címe alá odaírta, hogy „tanulmány". Rám már nem is maradt egyéb, mint szépen lemásolni az egészet. Meg voltam győződve róla, hogy így nem tudtam volna megírni. S ha ilyen egy „tanulmány", hát én is oda írtam a címe alá. Mami a leveleim felől nem kérdezősködött, nem érdeklődött. Titokban el­olvasta valamennyit, de arra már csak később jöttem rá. Az igazság az, hogy olyasmi nem volt bennük, ami akár rá, akár a másik családra vonatkozott volna. Valami olyan, ki nem mondott egyezség volt Apa meg köztem, hogy családi dolgokról nem beszéltünk. Hiszen annyi minden más volt, amiről le­hetett írni! Azt is csak később tudtam meg, hogy ő csak maga lakik Radnóton, s hogy a pénztárosi állása mellett megmaradt kis tíz hold földje is ott van, és azt is dolgozza, illetve részben dolgoztatja. Nagyon szeretett szántani, vetni. A család Marosvásárhelyen lakott, saját szép nagy emeletes házukban, amit azonban később el kellett adni, csak egy villájuk maradt meg. De a levelekben ezekről nem esett szó. Ebben a vakációban valahogy felszabadultabb voltam, mint máskor, a hétköznapok keservei nem nyomtak agyon. Hiába volt olyan hosszú, még túlságosan hamar el is futott. Ennek ellenére szívesen mentem vissza az inté­zetbe. *** A vakáció után a visszatérés mindig nagyon izgalmas volt. Az élménybeszá­molóknak se vége, se hossza. Ha egyéb nem is, de legátus-járás majdnem min­den faluban akadt, csak Oltszem volt ehhez is túl kicsi, s a lányok zöme falusi volt. Pap, tanító jegyző, jobb iparos vagy gazdálkodó gyereke. Városról ta­nár, ügyvéd meg kereskedő leánykák társultak ehhez. Mennyi szakállas legá­tus viccet tálaltak fel friss élményekkel tűzdelve, s mennyi új legátus-szerelem született! Persze legátus nemcsak teológus lehetett - bár a nagyobb helyekre azokat küldték - de rendesen a legközelebbi református fiúgimnázium felsős, majdnem végzős növendékei, meg fiú képzősök is. S ilyenkor, különösen, amíg frissek voltak az élmények, magasba szökött a szerelmes levelek száma is. 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom