„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
A cigányok letelepítésével és munkára való szorításával, kedvtelésből földbirtokosok is foglalkoztak, így József főherceg Alcsút községben lévő birtokán igyekezett a cigányságot letelepíteni mindenféle kedvezményeket biztosított részükre, lakást adott, s végeredményben a cigányság állandó lakhelyűket megunták és újból visszatértek kóbor életükhöz. A cigányságnál két fajtát különböztethetünk meg. Az egyik fajta az, amely saját nyelvét beszéli, egyénisége teljesen keleti, tunyább, nem agresszív, és csak egymás között házasodik. Fizikai munkát nem szereti inkább kupeckodással foglalkozik. A másik fajtája a cigányságnak a kevertvérűek. Ez a fajta már nem él olyan elzárkózott életet, fizikai munkát is vállal, de ebből is a könnyebb természetűt igyekszik végezni. A cigányságnak ez a fajtája jobban szereti a tisztaságot, többet érintkezik a falu lakosságával, igényesebb, igényeinek kielégítésére igyekszik munkát vállalni. Természete lobbanékony, verekedés és az iszákosságra is nagy hajlammal bír. A cigánykérdés rendezésére a felszabadulás előtt semmiféle hatósági intézkedés nem történt. Minden községben csak akkor vettek tudomást a cigányságról, ha valamelyes ingyenes munkát kellett a község részére végezni. Sőt maga a társadalom a sajátos magatartásával kényszerítette arra, hogy tunyaságban éljen, s létfenntartásához szükséges dolgokat lopással szerezze meg. A cigányságban ez a kezelési mód, méginkább mélyítette az alásóbbrendű tudatot, s a munkavállalástól nem csak a tunyaság tartotta vissza, hanem az is, hogy bele lett nevelve az a tudat, hogy más munkára nem alkalmas, mint emésztőgödör tisztítás, vályogvetés, vagy sármunka végzésére. A felszabadulás után a cigányság szociális, egészségügyi, kulturális helyzetének megjavítását célzó hatósági intézkedéseknek egész sorozata indult be. Már e hatósági intézkedések megkezdődtek a földosztás során, amikor több községben az arra érdemes cigányok közül többen házhelyhez, sőt két-három hold szántóföldhöz is lettek juttatva, így pl. Eperjeske községben több cigánycsalád részére lett szántóföld juttatva. Már a házhely osztás során is arra törekedtek, hogy a cigányságot ne szorítsák ki a falu végére, illetve a házhelyek végére, hanem a többi házhelyek között szórványosan nyertek elhelyezést. A Záhony környéki cigányság mondhatni teljes mértékben bekapcsolódott a záhonyi állomás építkezésénél folyó munkába, s miután keresethez jutottak igényük növekedett, ennek megfelelően igyekeztek maguknak rendes kis házacskákat felépíteni. Ez észlelhető a Záhony község környékén lakó összes cigányságnál. Tapasztalható az, hogy a cigányság inkább az ipari munka felé igyekezett orientálódni és igykeztek a mezőgazdasági munkától elszakadni. Ebből is csak arra lehet következtetni, hogy természetüknél fogva is a fizikailag könnyebb munkát jelentő iparban igyekeztek elhelyezkedni. A Végrehajtóbizottság 1951. február 14-én és június hó 6-án tartott ülésében foglalkozott a cigánykérdés rendezésével. A Végrehajtóbizottság határozatában utasítást adott a cigánysággal kapcsolatos egyes adatok felmérésére. A felmérés után megállapítást nyert, hogy a megye területén összesen 17.721 cigány él. Eía az időközben beállott természetes szaporodás, halálozást figyelembe vesszük, úgy a cigányság lélekszáma kb. 18.000-re 51
