„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)

Bevezetés

rehajtó munkát. Az elmúlt évben hét helyen próbálkoztunk cigányosztály szervezésé­vel. Eredményes iskolaév zárásról azonban csak három helyen beszélhettünk. /Nyírbá­tor, Porcsalma, Kántorjánosi/. A többi helyeken inkább csak nevelési munkát végeztünk. Ebben a tanítási évben a M.T. VB. útmutatása és határozata alapján nagyobb lendület­tel láttunk munkához. Tizennégy helyen szerveztünk cigányosztályt. A szervezésnél az az elv vezetett bennünket, hogy az évet mulasztott, túlkoros tanulókból külön osztályt szerveztünk, a normál korúakat pedig a rendes, illetve a közös I. osztályba iskoláztak be. Ezzel azt a célt akartuk elérni, hogy a túlkoros tanulókkal /életkori sajátoságaikkal indokoltan/ külön foglalkozhassunk és tovább vihessük az általános iskola I. osztályában megrekedt 2116 cigánytanulót. Ennek megvalósítása érdekében ebben a tanítási évben 14 helyen 359 cigánytanulót iskoláztunk be. A szervezésnél hiányosságokat követtünk el. Legfőbb hiányosságunk, hogy a szervezést csak augusztus végén kezdtük el. A szer­vezésbe nem vontuk be eléggé a járási tanulmányi felügyelőket, szakfelügyelőket, nem decentralizáltuk munkánkat. A községi, járási tanácsok végrehajtóbizottságait sem hív­tuk minden esetben segítségül, pedig több helyen komoly anyagi támogatással, erkölcsi támogatással segítették munkánkat. /Aranyosapátiban a cigánytelepen iskolát építettek, Nyíregyházán a tanulók étkezésének tárgyi feltételeit biztosították./ E hiányosságok ellenére is elértük, hogy mind a 14 cigányosztály több- kevesebb ered­ménnyel eljutott a tanév sikeres bezárásához. S ez számunkra nagy eredmény, mert meg­törtük a jeget. A cigányosztályokban tanító kartársak áldozatos munkája példát mutatott és fölkeltette megyeszerte a pedagógusok érdeklődését s igazgatóink egyre aktívabban keresik a megoldás helyi lehetőségeit. Szervezési munkánk és a tanítás alatt is a problémák tömegével találkoztunk. Pontosan el sem lehet e problémákat sorolni: a tanulók tisztátalansága, ruhátlansága, tanszerekkel való ellátása, iskolábajárás biztosítása, szülők felvilágosítása, előítéletek leküzdése- de lehetne ezt sokáig folytatni. Sokszor úgy éreztük, hogy nem is tudunk megbirkózni velük. Meg is kell állapítani, hogy a cigányosztályokat tanító nevelők odaadó, szinte misszio­náriusi munkája, lelkesedése nélkül nem is tudtunk volna eredményeket elérni. De munkánk során azt is éreztük, hogy a társadalom is lelkes ügyszeretettel támogatja munkánkat. A Tanács Végrehajtóbizottságain túl, a szervezési munkákban igen sokat köszönhetünk pl. Gál (sic!) Ibolya elvtársnőnek, aki már évekkel ezelőtt foglalkozott e probléma megoldásával, s résztvett a szervezés nagy munkájában is. A ruhátlanság kér­dését meg sem tudtuk volna oldani, ha a M.T. VB. Eü. Oszt. Szoc. Pol. Csoportja nem segít. Ebben az évben 273 pár új cipőt és 167 mackómhát kaptunk s e ruhák nagyban hozzájárultak a beiskolázás eredményeihez. Meg kell itt még emlékezni a KÖJÁL mun­kájáról is, amely szerv a fertőtlenítést kérésünkre elvégezte. A tanszerrel való ellátás biztosítását a Kartársak lelményessége érte el. /tanulóktól könyveket kértek ajándékba, stb./ A Vöröskereszt ajándéka 900 Ft. volt. Az iskolábajárás biztosítása volt egyik legnehezebb feladata a cigányosztályt tanító pe­dagógusoknak. A rengeteg családlátogatás a szülők megnyeréséért folytatott szívós harc igen sok erőfeszítést igényel a pedagógusoktól, de munkájuk nem volt eredménytelen, 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom