„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
A sármunkákon kívül egyrészük zenekarba tömörülve állandóan népi zenéléssel keresi kenyerét, de a vásári lopásoknak túlnyomóan ők a tettesei. Télen, mikor sármunkát nem lehet végezni, kisebb részben vessző, nagyobbrészt pedig gyékénymunkával foglalkozik. Beolvadásra hajlamosabb, nem él olyan zárt életet, mint a saját nyelvét beszélő cigány, akit a saját nyelv és babonás hagyomány jobban összetart. Veszélyt a dolgozók társadalmára többféle szempontban gyakorol: 1. ha nem feltétlenül van nagyon rászorulva, nem dolgozik. Tehát antisociális elem. Terhe a társadalomnak, amelyben él. Hogy csak egy pozitív példát említsek, a volt kis Szatmár megyében, amely 4 járásból állt, kb. 947 vagy 48-as évben csak DDT. porért 170 000 Ft-t kellett kiadni miattuk. Hogy ez abban az időben vásárlóértékben mit jelentett s mennyi hasznos, sociálhygiéniai intézményt lehetett volna belőle építeni és fentar- tani, azt csak az tudja igazán megmondani, aki ilyen költségvetési dolgokkal foglalkozik hivatalból. Ehhez járul még a sok ingyengyógyszer, kórházi ápolási költség és fertőzésmenetesen tartásukhoz szükséges egyéb dologi kiadás. 2. Veszélyt jelent a társadalomra közbiztonsági és vagyonbiztonsági szempontból, aminek a részletezése felesleges itt, az úgyis köztudomású tény s fentebb is említettem. 3. legnagyobb veszélyt egészségügyi szempontból jelentenek. Mivel a többi dolgozóktól teljesen elkülönülve élnek zárt telepen, a dolgozók jobb élete miatt nem kell szégyenkezniük, így azok élete nem serkenti őket a jóra. Maguk, ruhájuk, környezetük piszkos és fertőzött, fertőzést terjesztő parazitákat nem lehet kipusztítani köztük. Mozgékony vándorlásuk ennek igen nagy terjesztője. Sok köztük a tüdő-vér- és nemibeteg. Ezeket maguk közt, de a lakosság közt is terjesztik egyrészt, mert indolensek, másrészt, mert nincsenek felvilágosítva. Még állatgyógyászati szempontból is veszedelmesek, mert az elhullott állatok legnagyobb részét ők eszik meg, még azt is, amelyik teljesen legális úton kerül a dögkútba. Az elpusztult baromfit ők veszik meg és hurcolják egyik községből a másikba. Emiatt a baromfijárványok szinte kiírthatatlanok nálunk. Hogy ez közgazda- sági értelemben milyen nagy kár, ahhoz kommentár nem szükséges. Ugyanígy vagyunk a nagyobb haszonállatok járványos betegségeivel is. Még a betonból épült dögkutakat is felbontják és kötéllel leereszkedve hozzák ki a lépfene miatt elpusztult és elkobzott állatot. Falun a múltidőkben a prostituáltak nagyobb része is közülük került ki. Nagy és durva vonalakban a fentiekben lehet a mai állapotuk korrajzát felvázolni. S miután megvan a diagnosis, természetesen kötelessége, különösen az orvosnak, hogy necsak ennyiben merüljön ki a ténykedése, hanem főként az a cél, hogy a gyógyulás módjára is tegyen javaslatot. Ez a javaslat két részből kell, hogy álljon. Egyrésze az orvosra tartozik, illetve annak a kötelessége. A beteg embert gyógykezelni, másrészt a közegészségügyi teendőknek a beindítása. A másik, a nehezebb feladat: sociális szanálás. Ez a hatóságok és a pedagógusok feladata. Igen bonyolult, sokágú tevékenység, amely sok türelmet, ügyszeretetét és nagy tudást kíván. A megoldás a helyi adottságok szerint más és más, éppen ezért minden egyes telep pontos helyi tanulmányozást kíván10. Csak az átalános nagy irányelvet lehet leszögezni s ennek állandó szem előtt tartásával lehet a részletkérdéseket tervszerűen a helyszínen beütemezni. Szerény véleményem szerint a következőket kell állandóan szem előtt tartani: 1. a megoldásnak nem szabad imperativ intézkedésnek lenni. Ez éppen az ellenkező 10 Ezt a mondatot piros tintaceruzával aláhúzták. 31
