Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Ibrányi Ferenc urbáriuma (1656)
39 IN NOMINE SANCTISSIMAE TRIN[ITAT]IS et Individuitatae Unitatis, Soli Deo Gloria nunc et in secula seculorum1 Az én Szent Istenemnek kegyelmességéből én, Ibranyi Ferenc, most, in anno Domini 1656, kezdettem leírnom s jó rendben vennem kevés jószágocskámnak s örökségemnek számát, rendit és azoknak qualitasit, kévés jövedelmit, szokásokot, censusokot, contributiójokot, szólgálatjokot és egyéb minéműségeket, hogy az én holtom után édes maradékim annyival könnyebben, jobb úton-módon tudhassák, bírhassák, oltalmazhassák, építhessék és igazgathassák egymás közt akadály nélkül. És mivel ezek kettőből állónak: aviticumból és aquisitumból, az aviticumok is két karban2 s az aquisitumok is azon szerént kettőben lévén. Mert vágynak oly aviticumok, kikhez sem leányágaknak, sem más rendbéli atyámfiainak, sem semmi renden lévőknek sem de facto, sem az előtt soha is közök semmi nem volt, mostann is nincsen, ezután sem lehet. Ismét vadnak oly aviticumok, kikhez az leányágaknak vólt jussok, közök, vagyon is, kik miüdőn [!] émaritáltattanak volna, szegény eleim az derék jószágokból excidálták nekiek, azzal elégítvén ki őköt mint leányágakot. De azon közben az én jó Istenem segítségéből és áldásából, kit pénzen perennaliter, kit törvénnyel octaván nyervén el tőlök, kit penig zálogképpen vévén meg tőlök, úgy apprehendáltam, s de facto is bírom, így azért, mint fenn is írtjain],3 két karban lévők az aviticumok: Azok tudniilik eg[y] karban lévők, kik successive édes eleimről mint legitim [us] successorra az caput bo- norumokkal együtt reám szállottak, kiket bírtam, s ma is manu teneálok. Másik karban lévők, kiket mint legitimus haeres et indubitatus successor ezen aviticumból állókot az atyafiaktól aquiráltam magam költségén. Az aquisitumok is két félék: ut supra. Ollyak tudniillik ezek: egyik karban lévők, kiket örökösképpen vettem meg az atyafiaktól meghíhatatlanúl;4 és ollyak ismét, kiket jure redemptibili aquiráltam tőlök. Vadnak ismét harmad rendbeli aquisitumok is, kiket nem atyámfiáitól, hanem idegenektől aquiráltam, azokot is kit zálogképpen, kit örökösképpen. És ezek mind így léven: szükséges vólna ezeket szaggatva, részek szerént írnom le. De mivel az jó Isten akaratjából sok helyeken úgy vadnak, tanáltatnak ezek, hogy az régi magamra nézendő aviticumokkal az leányágakot illető aviticumok, mind kiket 1 Az egy és oszthatatlan Szentháromság nevében. Egyedül Istené a dicsőség most és mindörökkön örökké. (A zárójelben pótolt betűknél a papír kiszakadt.) 2 E két szó: két karban egyjellel felülről beszúrva. 3 A papír szélén egy szakadás miatt három soron keresztül az utolsó egy-két betű hiányzik, ezeket pótoltuk szögletes zárójelben. 4 Azaz törvénybe idézés lehetősége nélkül.
