Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
A FÖLDESÚRI BEVÉTELEK 25 A birtok lakosságának a földbirtokos felé teljesítendő járadéka, amely az általuk használt földterület után járt, kiemelkedő jelentőségre tett szert minden uradalomban. A járadék azonban meglehetősen sajátos képet mutatott az Ibrányi-birtokon. A parasztság által megtermelt javak után járó dézsma is bekerült az úrbéri szabályozásba. A regáléból, vagyis a kisebb királyi haszonvételekből eredő bevételek közül a tárgyalt birtokon több is megemlítendő a kocsmáltatástól a vásárvámig. Egyéb földesúri jogon szedett bevételnek számított a bírság, amelyet a földesúri bíróságok, az úriszékek szabtak ki. Az Ibrányi-birtokon élők a földesúr birtokának használatáért pénzzel, természetbenivel és munkával tartoztak. Különösen érdekes és sajátos, hogy a pénzhez képest mennyivel jelentősebb volt a természetbeni, de még a robot is. Az egyes településeken eltérő volt a földesúrnak járó szolgáltatás jellege és mennyisége. A bagosi hajdúk fizetnek csak taksát: „Az rajta lakos hajdúk azelőtt lövök hátán szolgáltak, de becsülletessen meg nem felelvén az szolgálatnak, köntöst, lovat, fegyvert rosszat tartván, én taxára bocsáttam őköt” — írja Ibrányi. Szent Mihálykor „minden külön kenyeres hajdú” 3 tallért ad, és egy-egy tábla szappant. Badalón 8 ökrös ember 1 forint ökör adópénzt fizetett, 6 ökrös ember 72 dénárt, 4 ökrös ember 48 dénárt, 2 ökrös ember 24 dénárt, marhátlan zsellér pedig 24 dénár „adópénzt”, vagyis földesúri járadékot.16 Gömör várostól „Szent Mihály adójaként” 50 forint, szűr kallótól 5 forint járt.17 A páskaháziak közül „minden külön kenyeres jobbágy” évi 1 forintot és 10 dénárt adott, a fél házhelyes pedig 55 dénárt. Más korabeli uradalmakban sokkal hangsúlyosabb volt a pénzjáradék, jelentősebb összegek származtak az uradalom jobbágyaitól ilyen címen.18 Eltérő volt a robot is. Az ibrányiaknak 4 napot kellett robotolni hetente, Ibrányi Ferenc apja idejében pénteken és szombaton is robotoltak. A keresztútiak, lökiek mindenféle robottal tartoztak heti 6 nap. Aranyoson, Derzsen 15 nap robottal számoltak havonta. Badalón, Ruszkán, Páskaházán minden robotot el kellett végezni, a pazonyi jobbágyoknak csak „paraszti szólgálatjok” volt. A dobszaiak minden robottal tartoztak, a közerdőről tűzifával is el kellett látni a golopi kastélyt, a majorszőlő művelését is ők végezték, s évente 10 köböl búzát kellett vetniük. A páskaháziak a majorságrétet kaszálták, és adták el télen az ott betakarítottat, a zsellérek pedig 6 dénár sarlópénzzel tartoztak ugyanott. A Gömör városiaktól is mindenféle robot járt, de Ibrányi Ferenc kérésükre taksát vetett ki rájuk: egy jobbágyra 24 forintot, özvegy asszonyra és nőtlen férfira 6 forintot, amelynek felét Szent György napján, másik felét Szent Katalin napján kellett kifizetniük. Wesselényinek 11 eke vagy szekér járt Gömörből, illetve 52 kapás, fejszés vagy kaszás, avagy arató. Wesselényi, amikor országgyűlésre ment, 16 A földbér (földadó, cenzus) a földesúrnak fizetett évi szolgáltatás (pénzadó), amelyet paraszti telekre, házakra vetettek ki használat fejében, a pénzjáradék legáltalánosabb formája volt. Általában egy-két forintot jelentett egész telkenként, a szabályozás az uradalmon vagy a településen belül azonos volt, és a jobbágytelek méretétől függött. A váci püspökség uradalmában az egész telkes jobbágy évi cenzusa általában 50 dénár volt a XVI. század második felében. (Szarka, 2008. 231—247.) 17 Az uradalmak népessége számára kedvezőbb feltételeket biztosító summás, vagyis az egy összegben fizetett éves járadék már a XVI. században is elterjedt volt, főleg a birtokosok által kevésbé ellenőrizhető, a magyar és török földesúmak is járadékok) lakosság körében. (Szakály, 1981.110—112.) 18 Balassa Imre Nógrád vármegyei uradalmában például a járadék kifizetésének alapja a telek volt, így minden egész telkes jobbágynak fizetnie kellett az 1660. évi urbárium szerinti egy-egy forintot. (Szirácsik, 2005. 55.)
