Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Ibrányi Ferenc urbáriuma (1656)
100 Ibrányi Ferenc urbáriuma (1656) Ez Dopszai szőlőhegynek dézmájából az földesúrnak kilenced jár, excepto három szőlőn kívüli, mellyek Doczi Ferenc Uram szőlei voltának. És ennek az három szőlőnek dézmában ötödé járna, az mellyet eddig elloptak rajtam. Az három szőlők penig ezeké az embereké: egyik Ferenc Andrásé, másik Béres Istváné, harmadik Czirke Mihályé. Azért az tövét vesztették el, több szőleimet is csak bitangul bírják, meg sem vötték tőlem, semmi közök nincsen hozzá. NB. Azért azokat is expiscálni kell, és vagy árron kell nékiek adni, vagy el kell venni. Az Dopszai szántóföldekből is kilenced jár az földesúrnak excepto az Cántor ríszén kívüli, de azt is perennáliter én mind égiszén megvöttem, magam bírom, de azokból az földesurak akaratja szerint jár az dézma, ha ötödén akarja dézmálni, úgy dézmálja, ha penig hatodán, hetedén, az urak jó akaratja valamint akarják dézmálni, [így!] mikor dézma alá szántják és vetik bé. Osztott nemes földeim igen jók vágynak minden járásban, és az falu földével is szabados vagyok mindenütt, ott szántathatom, valahun akarom. így nemes réteim is kinn az Harangodon jók és nagy darabok vágynak, de ezeken kívül is az köz mezőt is valahol akarom, szintén ott vágathatom. Erdeje is alkalmas vagyon, kiből én tilalmast fogván, az Golopi házhoz nincs senkinek közi hozzá, csak magam számára áll tilalomban. És ezen kívüli az köz erdőrül is eltarthatják tűzifával castélyomat, minden lábort praestálnak ezen Dopszai jobbágyok, az ott való majorság szőleimet is ők mívelik. Itteni esztendőnként cub. 10 búzát kell vetniek ezen Dopszai határon, magok erejével ezen Dopszaiaknak. Következik Mező Bénye Isten kegyelméből ez Mező Bényében, mell Bekeczcsel határos, ki ím csak nem régen pusztula el az török rablása mia, több birodalmam benn az faluban nincsen, hanem csak két telekem, kinek egyikét híják Katai Mihály telekinek, ehhez való jobbágyok most Golopon laknak, kinek napkeletről való szomszédja Négyesi György, Szemere Sophia asszonyom jobbágya teleke, napnyugatról penig Hordos János teleke, ki akkori időben Alagi Menyhárt jobbágya volt. Az másik pusztámat penig híják Deső Bálint pusztájának, kinek napkeletről való szomszédja néhai Horváth Miklós teleke, délről ugyan az néhai Szemereh Urak curiája, napnyugatról penig Kőteles Pál teleke vagyon, északról penig Szabó György teleke. Ez két teleket az Szemereh Mihály (kit Szentpéteri Miklós Szerenczen megült)188 apjától, Szemereh Istvántól még szegény Golopi Gáspár vötte volt meg zálagban. Azután szegény Dotszi Ferenc ősöm még többet adott réá. Ismét megint azután én is megemlített Szemereh Mihálynak megint többet adván rá, kit ez két telekre egyszer is, másszor is erogáltanak szegény eleimmel, [így!] extendáltatik éppen in summa ezernégyszázhatvanöt forintokra. Zálagban lévén nálla illy conditio alatt: hogy ab anno 1647. húsz egész esztendeig senki ki ne válthassa. Eltelvén penig 188 Az eredetiben csupán a zárójel bezáró része van kitéve, értelemszerűen pótoltuk a nyitó részt. A közbevetés nem teljesen egyértelmű: vagy Szemere Mihály megöléséről vagy a telek megöléséről van szó. Mindenesetre nem csupán az esetleges gyilkosságról, de még Szemere István fia Mihályról sincs kelló információnk. A család egy másik tagja viszont, az alább Ibrányi által is említett Szemere Pál abaúji alispán 1652-ben tényleg orgyilkosok áldozata lett. Lásd: ZarAndy, 1910. 126—127.
